Szakadát

Vámszer Géza. Szakadát. Egy szebenmegyei magyar szórvány. Kolozsvár, 1940. Erdélyi Enciklopédia Kiadás (Grafica Könyvnyomda). 133 + [3] p. + 3 t. (2 kétoldalas fekete-fehér fotómelléklet és 1 kihajtható ábra). A kötet szerzője, Vámszer Géza (Nagyszeben, 1896. augusztus 13. – Kolozsvár, 1976. szeptember 21.) erdélyi néprajzkutató, művészettörténész, középiskolai tanár. A gimnáziumot szülővárosában végezte, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1920-ban középiskolai rajztanári oklevelet szerzett. Nagyszebeni Tanítóképző tanára, a székelyudvarhelyi líceum rajztanára. Sokáig járta a Székelyföld falvait, gyűjtőmunkája útján fényképek és rajzok segítségével örökíti meg a székelység életmódját, művelődéstörténeti értékeit és sajátos népi kultúráját. Kezdetben általános néprajzzal foglalkozott, később áttért a településtörténet és a falusi népi egyházművészet alapos kutatására. Életpályájának meghatározó állomása volt Csíkszereda, ahol 1929–1941 között a Római Katolikus Főgimnáziumban tanított. Tanári tevékenysége mellett bekapcsolódott a turistamozgalom és természetjárás megszervezésébe, 1931-ben az ő kezdeményezésére jött létre a Csíki Turista Egyesület. Diákjaival együtt bejárta a csíki, gyergyói, kászoni és gyimesi településeket. Fontos szerepet vállalt a csíki székely népviselet, népzene és néptánc szélesebb közönség előtt való megismertetésében is. Tanulmányozta az általa feltárt csíkrákosi Cserei-kúria falfestményeit, irányításával sikerült helyreállítani a csíkdelnei Szent János templomot. Ugyancsak az ő kezdeményezésére került sor a hosszúaszói Xántus-Kápolna romjainak feltárására. Megtervezte a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kápolnájának oltárát, amely az első népies stílusban készített berendezés volt a Székelyföldön. 1930 pünkösdjén Domokos Pál Péterrel és Nagy Imrével közösen egy nagyszabású művészettörténeti és néprajzi kiállítással fogadták a csíksomlyói pünkösdi búcsúra érkezőket. Az általuk összegyűjtött és kiállított anyag képezte a későbbi híres Csíki Székely Múzeum alapjait. Fülszöveg: "Vámszer Géza kezében a toll csak eszköz arra, hogy magyar kulturális és társadalmi kutatásait közkinccsé tegye. Eddig mint néprajzi kutatót, mint művészettörténészt, majd mint a székelyföldi természetjárás és idegenforgalom fáradhatatlan szervezőjét ismertük, most pedig, mint szórványkutató mutatkozik be. Munkásságával sohasem marad elméleti síkon, hanem a szükséghez mérten mindjárt gyakorlati téren is megmutatja tennivalóinkat. Rideg magyar szórványban, Nagyszebenben született és nevelkedett. Ott, a szász és román kulturközpontban, edződött acélossá magyar öntudata, mely távol áll a hangoskodó és gyűlölködő sovinizmustól. Tizennyolc éves korában már a harctéren van, majd Budapesten tanári oklevelet szerez, de önként vállalja ismét a kisebbségi sorsot s hazatér Erdélybe. Szakadát című könyvének anyagát a helyszínen kutatta fel. E könyv tanulmányaiban az erdélyi népek egymásrautaltsága és kölcsönös megbecsülése törvényszerűen bontakozik ki. A szerző bepillantást nyújt egy jellegzetes, kicsiny magyar szórvány életébe s egyúttal mintát ad más szórványmunkák összeállításához is" (Az Erdélyi Enciklopédia Könyvei. 6.) Fűzve, illusztrált kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet