Szakrális kommunikáció

A társadalmi térben az egyének tevékenykedése folytán időről-időre sajátos szimbólumegyüttesek kerülnek elénk, melyeket valamilyen konvenció alapján vallásiként ismerünk fel. A tanulmányok középpontjában e szimbólumok létrejöttének és fenntartásának közösségi módjai állnak. Szakrális kommunikációról beszélünk, mert az egyén elsődlegesen kommunikáció révén fér hozzá a vallással kapcsolatos felkészültségekhez: ezek segítségével veszi észre a mutatkozó transzcendenst, s megadják keretét annak, ahogyan egyének és csoportok a transzcendensfelé fordulhatnak. Azáltal, hogy az egyén közösségbe kerül másokkal, tudásokat oszt meg, és maga is birtokolja e megosztott tudás egy készletét. Éppen ezért a vallásosság vizsgálata elválaszthatatlan azoktól a kommunikatív helyzetektől, amelyekbe, mint egyén bonyolódik, és attól a kommunikációtól, amelyet e felkészültség megszerzése érdekében folytat. A vallás – természetesen és ezzel tisztában vagyunk – nem redukálható azokra a nyelvi és kulturális hordozóeszközökre, melyek révén az emberi közösség transzcendens tartalmak megjelenítésére képes. A kommunikációs perspektívát azonban szándékosan alkalmazzuk az emberi kultúrában meglévő szimbólumegyüttesek vizsgálatára, s nézzük a szimbólumalkotó ember felől (azaz az immanens oldalon állva) a transzcendensre irányuló kommunikációt.

Mutass kevesebbet