Szakrális szimbólumok

Titus Burckhardt, 1908-ban született Florenzeben és 1984-ben hunyt el Lausanne városában. Neve a korai kelta evangéliumok kiadásával vált ismertté, amely munkáját, a szakrális építészetről, ikonográfiáról és a szufizmusról szóló művei követték. Magyarországon a mór kultúráról írt könyve után (Kristályparadicsom, 1994), jelen tanulmánygyűjteménye enged betekintést, az életművének egészét átható tradicionális szellemiségbe, amellyel fiatalkori - művészettörténeti - tanulmányai során került szoros kapcsolatba. A metafizikai tradíció - F. Schuon szavaival élve - "a vallások benső és transzcendens egysége". A hagyomány örök és univerzális ideálját - a tradíciók szent könyvein túl -, ahhoz a mágikus és spirituális körhöz tartozó szerzők tették nyugaton ismertté, amelyet - Titus Burckhardtén kívül - Julius Evola, Ananda K. Coomaraswamy, René Guénon, László András és Hamvas Béla neve is fémjelez. Jelen könyv nem pusztán lazán összefüggő szimbolisztikai tanulmányok gyűjteménye, hanem egy magasabb típusú megismerést megalapozó és a felébredés ösvénye irányába vezető írások foglalata. A létezés értelmét "az örökkévalóság szemszögéből" láttatják és nem a "térbeni és időbeni létezés szemszögéből". A tanulmányok lehetőséget nyújtanak mindazok számára, akikben az érdeklődésen túl, a megvalósítás erői felébredni készek, a szellemi elmélyedésre. A magasszintű elméleti ismeretek hátterében kikristályosodó isteni idea vezeti a modernitástól megfertőzött tudatot, a metafizikai tradíció mozdulatlan középpontja felé.

Mutass kevesebbet