Szanatórium a völgyben (dedikált)

A tüdőszanatóriumok kapuja fölött valamikor egy láthatatlan felirat lebegett; az ismert idézet: Hagyj fel minden reménnyel, ki itt beléptél... A könyvben foglaltakat nem orvos írta! Egy olyan ember vallomásának tekinthető, aki életében gyakran volt beteg, de még a súlyos műtétek után is talpra állt. Néhány orvosi (latin) kifejezést használ, egyrészt humán irányzatú iskolai tanulmányai miatt, másrészt a szanatóriumokban, kórházakban eltöltött hosszú évek alatt ezek a szóhasználatok gyakoriak voltak. A tüdőbetegség gyógyításának - legalábbis a régi időkben - erős korlátai voltak. A betegek időszakonként vissza-visszatértek megszokott intézetükbe, mintha iskolai találkozót tartottak volna. A hiányzók között szép számmal voltak, akik időközben már az égi felsőbb osztályba léptek. Főleg a szegények betegsége volt, bár Thomas Mann világhírű regénye, a "Varázshegy" betegeinek nagy része jómódban élt. A morbus hungaricus jelzőt a nyugati világ kreálta, de az okokat nem kutatta, nem vizsgálta. - Erről azt mondja Hutás Imre, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora: "... Nem magyar betegség tehát a tbc. Az elnevezés amúgy is téves; az országon áthaladó keresztes hadak lázas járványát hívták morbus hungaricusnak." (Népszabadság: Koch mester pálcikái, '96. 07. 06.)

Mutass kevesebbet