Szántani lehet, de vetni nem muszáj - Az ormánsági egykézés történetei (1790-1941)

Koloh Gábor (Gyula, 1987) az Eötvös Loránd Tudományegyetem gazdaság- és társadalomtörténet szakirányán szerzett mesterszakos diplomát (2013), majd ugyanitt , a Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programban készítette el, illetve védte meg doktori disszertációját (2018). Koloh könyve az ormánsági születésszabályozás - az úgynevezett egykézés - kialakulásának, terjedésének és gyakorlásának mikéntjén vezet végig. A téma a két világháború között i időszakban élénk társadalmi vitát váltott ki, a 20. század második felében pedig a tudományos kutatások egyik fontos kérdésévé vált. A hazai és európai népesedés- és társadalomtörténet, de a mindenkori érdeklődők számára is olyan jelentős kérdésekre adnak választ e kötet fejezetei, mint például: vajon már a 18. század végétől bizonyítható-e ezen a vidéken a születésszabályozás tudatos gyakorlása? És ha igen, milyen módszerekkel végezték? Igaz-e, hogy a református magyarok sajátja az egykézés? A könyv nemcsak ezekre a kérdésekre, de arra is választ kínál, hogy mennyiben játszott közre a mind kevesebb gyermek vállalásában a telekaprózódás és a nagycsaládi együtt élés, valamint megvizsgálja a keresztszülői hálózatokat, a családon belüli erőszakot, és a kötet zárásaként, összevetve az ormánsági gyermekvállalás értékeivel, a völgységi svábok termékenységi mutatóit is.

Mutass kevesebbet