Szántó János

Előszó: A belső érzelmek és gondolatok kivetítése, ha alkotói szándékkal történik a méltánylást igénylő, jellegzetes emberi tulajdonságok körébe tartozik. Mégis kivételes helyzetben valósul meg egy olyan egyedi hangnem és sugallat, amely költői formában fogalmazza meg a külső és belső világról alkotott képeket, rezdüléseket. Szántó János életútját áttekintve és summázva megállapítható, hogy itt is ez az aranyszabály tisztán felmutatható. Alkotói munkájának, érzelmeinek, kötődéseinek élményanyaga az a makói talaj, amely másokat is megindított. Gyökerei mélyre nyúlnak. A társadalom mélyrétegeiből hozza felszínre mélyrezgésű és tartózkodóan szemérmes élményanyagát. Egyes periódusaiban továbbfokozza lázas érzékenységével és halk lírájával. Életének eddigi szakaszában csak keveset töltött az élet napos oldalán. Bőven jutott a mellőzésekből és elhallgatásokból. A megpróbáltatások serkentő hatásaként vált szuverén egyéniséggé, mint akinek van önálló világképe és tevékenysége folytán nem téveszthető össze más vállalkozó kedvű alkotóval. Alkotásai ismeretében elmondhatom, hogy elsődlegesen érzelmei és hangulatai befolyásolják. Eddigi munkásságán többségében a mélyről izzó drámai és lírai motívumok szólnak, hiteles élményanyagként. Személyes hangvétele ellenére nem kirekesztő individualista. Szándéka, hite és egész alkotói tevékenysége a jobbítás és szépségre való törekvés igényével szól. A közösség iránti felelősség és szeretetigény motivációjával párosulva születnek képei és rajzai. Erkölcsi, filozófiai hajlama folytán ezen értékrend kivetítésének az igénye fiatalkora óta tetten érhető.

Mutass kevesebbet