Szántó Piroska "Édes Tamásék" kezdetű autográf levele

Szántó Piroska "Édes Tamásék" kezdetű autográf levele. [Az éppen Amerikában tartózkodó Ungvári családnak.] 1 két oldalas levél. "Édes Tamásék - az egész ótestamentomi méretű, nevű és szándékú Család - jaj, hiszen Katalin római, no jó, tévedtem - vagy nem is az - hiába, minden idegen szó szerencse dolga - hát hiányoztok, úgyis mint alap és színház utáni Mátyás Pince. Dehát ezt Pista a maga kurta módján megírta, persze. A körmondatok írásánál a prózájára szorítkozik, levélben én gyakorlom, úgyis mint nagy magyar lassúfolyású epikus alkat, aki vagyok. Isten-császár-paraszt és ne búsuljatok, ha kicsit unalmas a civilizált élet s gépesített gyermekgondozónő, majd, ha hazajöttök (Amerikából jöttünk, mesterségünk címere) lehet minden mondatot azzal kezdeni, hogy igen, Amerikában, de Amerikában, persze Amerikában, ó stb. Én nem szerettem ott és a csillagok sincsenek egészen a helyükön, mind más a Dél Keresztje, amit Verne Gyula megírt, s Vali, irigységemre s rövid Afrika-utazása emlékére a nyakában hord. S hogy csurogjon a nyálatok, közlöm, hogy nálunk őszi este van, a Duna Intercontinental magasztos látványa tolakszik elém a másik partról, a belvárosi templom zölden világít, mert valaki idegent megint itt esz a fene és a Vár is rózsaszínű volna, ha látnám, de a hátam mögött terül el. A Katona József színházban a Peleskei Nótáriust adják, enyhén musical-osítva. Köd is van, az Erzsébet híd fehérje szépen kirajzolódik belőle. Tudom, ott van egy lila híd is, aminek sikerült megnyernie az én tetszésemet. Több hülyeséget nem írok. Nagyon fájlalom Artúrékat, mindketten meg vannak háborodva. Még az lenne szenzáció a városban, ha ti is elválnátok, mondta nekem Kenedi. De attól Pista orra fokhagymás. Én most éppen agyon vagyok dolgozva, Szombathely messze van és folyton odaszaladgálok. Mert rájuk akarom hagyni életművem egy részét, mert Szentendrén nem férek el. Meg megjelent a Krisztus sorozatom is, a Corvinánál, de csak a ráncok szaporodtak tőle az arcomon. Voltaképen ideje, s már egyikünk sem hal meg fiatalon, ahogy írókhoz, művészekhez illik. Mégis elszomorodik tőle az ember - nem, csak Pista, de azt sem kell komolyan venni. Költő - nem mondok mást. Nagy nagy szeretettel csókol mindnyájatokat Piroska. Kati sok zöld ruhaféleséget vegyen. Ne kéket." Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7. – Budapest, 1998. augusztus 2.) Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, író, érdemes és kiváló művész. Vas István költő harmadik felesége.

Mutass kevesebbet