Szaraha Mahásziddha három éneke I-II.

Szaraha ​a VII-VIII. századi indiai tantrikus buddhizmus kiemelkedő alakja, akit – többnyire első helyen – a nyolcvannégy mahásziddha közé sorolnak. Mint hagyományvonalbeli ősguruja, a szellemi értelemben vett megvalósulás legfőbb (lényegi) módszereként (szkt. scdhana, tib. grub-thabs) és beteljesüléseként (szkt. siddhi, tib. dngos-grub) fedte fel és tiszta formában megalapozta a mahámudrát, amely így válhatott később (Metrípa, azaz Advajavadzsra és Marpa közvetítésével) a XI. században kialakuló tibeti Kagyü irányzat központi útmutatásává és gyakorlatává (ami köré Nárópa hat jógája csoportosult). Ugyancsak tőle eredeztethető a Csakraszamvara-tantra (Marpa-szerinti) rendszere és a Buddha-kapála-tantra. Lavapával (Kambala) együtt állította össze a Hévadzsra-tantrát. Orisszában született. Valószínűleg Nálandában tanult, ahol később rendfőnöki posztra emelték. Ezenkívül nevét a huszonnégy szent hely egyikével, Srí Parvatával is kapcsolatba hozzák. Mestere (többek között) Visukalpa volt, aki a Guhjaszamádzsa-tantra meghatalmazásában részesítette; Ácsárja Haribhadra Sántaraksita mádhjamika hagyományát és a pradnyápáramitá irodalmat tanította neki, Buddhadnyána pedig a mahájánát. Útmutatásokat kapott Ananggavadzsrától is. Főbb tanítványai Nágárdzsuna és Savaripa voltak, mindketten mahásziddhák.

Mutass kevesebbet