Szegény emberek

Részlet a könyvből: Drága Alexjejevna Varvarám! Tegnap boldog voltam, mód felett boldog, boldogabb már nem is lehetnék! Legalább egyszer az életben hallgatott rám, maga kis önfejű! Tegnap, úgy nyolcz óra tájban, fölébredek, - tudja kedvesem, hogy a hivatal után szeretek egy-két órát szundikálni, - gyertyát gyújtok, papirt veszek elő, tollat tisztitok, mikor hirtelen, véletlenül fölnézek, - a szívem elkezdett ugrálni, igazán. - Tehát megértette, mit akartam, mit óhajtott szívem! Az ön ablakfüggönyének egyik sarka fel van hajtva és a fájvirág cserepére rá van akasztva-, egészen úgy, ahogy én akkoriban megérttettem önnel. Úgy rémlett, hogy az arczocskája is elsuhant az ablaknál, hogy szobájából ön is kitekintett reám, hogy ön is gondolt rám. Mennyire fájt, galambocskám, hogy nem láthattam világosan takaros arczocskáját! Volt idő, a mikor az én látásom is éles volt, anyukám. A vénség kevés örömmel szolgál, szerelmem! És most káprázik a szemem. Alig dolgozom este, egy keveset irok valamit és reggel vörös a szemem, meg könnyezik, hogy szinte szégyelnem kell magam idegenek előtt.

Mutass kevesebbet