Szegény gazdagok I-II.

Olvasás közben meg-megállunk, és föltesszük önmagunknak a kérdést: mi lehet ebben a történetben a fantázia és mi a valóság. Hátszegi Lénárd báró alakját titokzatosság veszi körül. A nyilvánosság előtt köztiszteletben álló gazdag földesúr, de már kezdetben él bennünk a gyanú, hogy Hátszegi bárónak van, egy másik arca is: néha-néha eltűnik, s minden ilyen esetben megjelenik a színen Fatia Negra, a múlt századbeli erdélyi rablóvilág legendás alakja, aki mesevilágszerű barlangban aranypénzt veret, és rendszeresen megtámadja és kirabolja a gazdag utasokat. Hátszegi figuráját gyűlöljük, mert minden egyes tette és lépése valamilyen formában szenvedést okoz, tragédiát kavar fel. Érthetetlen okból feleségül veszi Henriette-t, a gazdag Lapussa Demeter unokáját. Nem szereti a lányt, s ugyanakkor tudja, hogy házasságával szerelmese boldogságát zúzza széjjel. Ugyanis Henriette a szegénysorsú Szilárdot szereti. Jókai romantikus eszközökkel úgy bonyolítja a történet menetét, hogy az ellenfelek, Lénárd és Szilárd mégis összetalálkoznak a későbbiek során. A harc föllángol közöttük, kettőjük közül egynek pusztulnia kell. Lénárd a vesztes: kényszerhelyzetben öngyilkosságot követ el. Ketten tudják csak, hogy ki volt az igazi báró Hátszegi, és mi volt az összefüggés közte és Fatia Negra között. A boldogtalanná tett két szerelmes a haláleset után sohasem találkozik többé, de titkukat mindvégig megőrzik. Fatia Negra sem jelentkezik többé.

Mutass kevesebbet