Szekszárd - Mesélő útikönyv

Dr. Töttős Gábor Szekszárdon született 1954. június 17-én. A Babitsról elnevezett általános iskolába, Grayt homlokán tisztelő gimnáziumba járt, 1978-ban a JATE magyar-történelem szakán lett középiskolai tanár. Pályáját szakmunkásképzőben kezdte, 1979-1989 között a megyei könyvtár helytörténész-könyvtárosa. Az ELTE könyvtár-szakán végzett 1984-ben, ugyanekkor a JATE-n szerzett bölcsészdoktorátust. A rendszerváltás hajnalán a Dátum, az első országos ellenzéki napilap főszerkesztőhelyettese 1989-1990-ben. Ez év őszétől óraadó, 1991-től adjunktus, 1993-tól docens a ma a PTE-hez tartozó Illyés Gyula Főiskolai Kar Magyar Tanszékén, ahol mintegy kétszázötven szakdolgozat konzulense is volt. Első publikációja (1973) után tíz évvel jelent meg Babitsról Babitsért című könyve, 1985-ben az Irodalmi..., majd 1986-ben a Történelmi séták Szekszárdon és a Szekszárdi szőlő és bor. Válogatott nyűgeim című novelláskötete és a Ódon derű 2001-ben jutott az olvasók kezébe. több más mű után Garay János. Perczel Mór, dr Sass István, Tolnai Fabricius Bálint alkotásait bemutató összeállításokat adott ki. A Hajdani tolnai hölgyek könyve három kötetét - benne az első magyar nőlexikonnal - a PTE az év kiemelkedő szellemi alkotása díjával tisztelte meg 2003-ban, akárcsak 2004-ben a Dienes Valériáról, az első magyar professzornőről szóló alkotását. Emlékezetre méltó címmel 2005-től adja ki összeállítását a Tolna megyei évfordulókról. Szép literatúrai ajándék címmel irodalmi tanulmányai jelentek meg 2006-ban. A Szekszárd. Mesélő útikönyv 34. önálló műve, amely a megyeszékhelyről született első, 1986-ban napvilágot látott hasonló munka nyomdokain jár. A szűkebb hazájához szenvedélyes szeretettel ragaszkodó alkotó kötetéről vallja: "Aki utunkon a város történetében velünk halad, szívlelje meg a régi vendéglős tanácsát: »Ha valami megnyeri tetszését, mondja el barátainak, ha akad, ami bántja, ossza meg velünk.« Így vagy úgy, azt kell éreznie, hogy itt, a népek országútján, a kultúra évezredes találkozóhelyén egyaránt gyönyörködhet szeme, bizsereghet ízlelőbimbója, pezsdülhet vére, kedve és szelleme. Ehhez - mivel mindenki mégiscsak a sajátjaiban bízhat - érzékszerveket nem is tudtunk volna, de nem is akartunk adni. Amit látnia és tapasztalnia kel, azt a legjobb útikönyv sem teheti meg helyette, ám abból, amit a hajdanból képben és történetben képzeletbeli asztalára terítünk, reméljük, kedvére csemegézik. Érezzék mindazt, mait megismertek és megszerettek egy város és kedves környéke barát kéznyújtásának, s érezzék, hogy a befogadótól hasonlót remél invitálója, vendéglátója is."

Mutass kevesebbet