Szél lengeti a fűzfákat

Egy ​szép napon a magányosan éldegélő Vakond, életörömtől, a tavasz gyönyörűségeitől megszállottan, társra és barátra vágyva otthagy csapot-papot, meszelést és nagytakarítást, s elindul világot látni. Kíváncsiság és kalandvágy hajtja egyre messzebb az otthonától. Így érkezik a folyó partjára, a Vízipatkány világába. A tovarohanó folyóvíz csobogásától-csacsogásától elbűvölten veti magát a part menti élet örömeibe – kirándul és csónakázik új barátja társaságában, megtanul úszni és evezni. A folyó mögött ott a Vadon, azon túl pedig a Nagyvilág. S a Vakond, erejét és képességeit túlbecsülve, botorul nekivág újra az ismeretlennek. Merészségéért majdnem életével fizet, akárcsak a nagyzoló és öntelt Béka, aki a világot akarja megmutatni barátainak, mígnem felelőtlensége börtönbe juttatja. A kalandos lét csábításának mindhárman nehezen állnak ellen, ám az édes otthon hívogatása végül erősebbnek bizonyul. Vakond, Patkány, Béka – mind a vén folyó partján maradnak, mindennapi életük apró kalandjainak örvendeni, s annak az őszinte és szívélyes barátságnak, amely egymáshoz köti és kisegíti őket a legnehezebb pillanatokban. Ez életük legszebb és legigazibb kalandja.

Mutass kevesebbet