Szélfúvó Garabonc

"A tengerekből kicsiny szigetek emelkednek ki, sok-sok kicsiny sziget. Van köztük egy sziget, az a világ közepe! Ezen a szigeten él a Garabonc király! Bármerre fordul, és a levegőt kiereszti a tüdőjéből, a szél végigvágtat a világon. Áttör a hegyeken, fut, fut, ameddig a kedve tartja. Télen hideget, nyáron meleget fú a Garabonc király. Csakhogy időközben az történt, hogy megöregedett. Nehezére esik már a szélfúvás. Gondolt egyet a király, és magához intette a fiait. Minden fiú kapott az apjától egy szép, bokáig érő vöröslila köpenyt... Így került hozzánk is egy Garabonc. Az apja megölelte, megcsókolta és azt mondta neki: menj, fiam, a posztodra, végezd a dolgodat becsülettel! Ez a fia fújja mifelénk a szelet az apja helyett..." Így mesél az ámuló gyerekeknek Herpenyő, az isten háta mögötti vasi falucska kivetett félnótása, és ők hiszik is meg nem is, de a nagy utazásra, a messzi Garaboncországba titkon mégis lelkesen készülnek. Közben zajlik a falu élete - a háború utáni években vagyunk -, és közeledik a szomszéd megyéből a villanyvezeték, hogy a fény szétoszlassa majd a néphit kedves és gonosz babonáit. Kósa Csaba új regénye fordulatosan és költőien, derűsen és nosztalgiával mesél a kisgyermekkor és egy egész korszak szelíd elmúlásáról.

Mutass kevesebbet