Szemelvények a klasszikus vallásfilozófiai tradíció történetéből

Anaximandrosz: Töredékek : Minden dolog ugyanis vagy alapelv, vagy alapelvből való, a végtelennek azonban nincsen alapelve, mert ez határt szabna számáéra. Továbbá a végtelen, minthogy alapelv, nem teremtett és nem mulandó, hiszen ami megszületik, az szükségképpen véget is ér, s a vég teljes pusztulást jelent. Ezért az a felfogásunk, hogy az alapelvnek nincsen alapelve, hanem ő az alapelve a többi dolognak; magába foglal mindent és mindent irányít, amint ezt mindazok állítják, akik a végtelenen kívül nem fogadnak el más okokat, mint például az értelmet [célzás Anaxagoraszra] vagy a barátságot [célzás Empedoklészre]. Amint Anaximandrosz és a legtöbb természetbölcselő állítja, ez [a végtelen] az istenség, a halhatatlan és elpusztíthatatlan. Ők kiváltképpen öt bizonyítékát látják ama hitüknek, hogy létezik valamilyen végtelen. E bizonyítékok: 1. Az idő, amely tudvalevőleg határtalan. 2. A mennyiségek osztása; a matematikusok ugyanis alkalmazzák a végtelent. 3. A keletkezés és a pusztulás csakis úgy marad fenn, ha végtelen az a dolog, amelyből a keletkező származik. 4. Továbbá mindaz, ami véges, mindig valamihez viszonyítva véges, ezért, ha egy dolgot szükségképpen mindig egy másik dolognak kell határolnia, semmiféle határ sem lehet. 5. De a legjobb és legfontosabb [bizonyíték], amely mindenkit egyaránt meggondolkoztat, az, hogy a gondolkodásnak nincsenek korlátai, a szám szintén végtelennek látszik, s annak látszanak a számtani kiterjedések és az ég külseje is. Minthogy a külső [világ] végtelen, végtelennek tekinthető az anyag és a világok is(...) Anaximandrosz költői kifejezésekkel a következőket mondta: A létezők szükségképpen abban [az elemben] pusztulnak el, amelyből keletkeztek, mert számot adnak az idők során egymás ellen elkövetett jogtalanságaikról, és megbűnhődnek érettük (...) Ez [a végtelennek a természete] örökkévaló és meg nem öregedő (...) És ez [a végtelen, vagyis az istenség] halhatatlan és elpusztíthatatlan (...)

Mutass kevesebbet