Szent Antal tüze

"Félelmetes tünetekkel, súlyos következményekkel járó, rövid idő alatt igen sok embert érintő betegség tartotta rettegésben a középkori Európa népeit. A szenvedők nagy száma és a segíteni akarás speciális szerzetesrendet hívott életre, melynek -jelezve a baj súlyosságát -egyedüli feladata e betegségben, az ún. Szent Antal tüzében megbetegedettek gyógyítása, ápolása volt. A középkori Magyarországon legalább három kolostora volt e rendnek, mely valószínűleg ismerte a betegség okát és gyógymódját is. Különös betegség volt ez: csak bizonyos országokban, Európa középsősávjában, főleg bizonyos néprétegekben; bizonyos évszakokban és években jelentkezett, többnyire tömeges megbetegedések formájában, s még a 20. század második felében is előfordult Európa különböző országaiban és a Közel-Keleten. Hogyan és miért kapcsolódott az európai szerzetesség atyjaként tisztelt, a 3. és 4. század fordulóján élt Remete Szent Antal személye, neve ehhez a betegséghez? Miért ábrázolják ezt a szentet csengővel, disznó és lángolókezű, lábú betegek társaságában, T (tau) kereszttel? Miért olyan különös a magyarországi antonita kolostorok elhelyezkedése (Pozsony, Szepesdaróc, Segesvár), miért csökkent a tömeges megbetegedések száma a 18. századtól, és miért szedte újra növekvő mértékben áldozatait a 20. század második felétől Európa különböző vidékein? Miért csak a hagyományos, paraszti kultúrában őrződött meg napjainkig ez a betegségnév, a hozzáfűződő számos, archaikus gyógymóddal (rácsiholás, füstölés, ráolvasás, ráimádkozás, növényi orvosságok) együtt? Ezekre a kérdésekre keresi a szerző a választ a történettudomány,művészettörténet, ikonográfia, gazdaság- és növényföldrajz, a néprajz és a modern orvostudomány felől közelítve és szintézisre törekedve. E tudományszakok művelői és az összefüggéseket kereső-kedvelő művelt olvasó haszonnal forgathatja e könyvet."

Mutass kevesebbet