Szent Szilveszter éjszakája

"Magam sem tudnám pontosan megmondani, mióta is kísért ez a történet. Meséjét Strindbergnek, a nagy svéd írónak köszönhetem. A "Történelmi miniatűrök", ez a múlt idők képeit egyszerre szikrázó szellemességgel és látomásszerű színpompával idéző novelláskötet, serdülőkoromtól kezdve mindmáig legkedvesebb könyveim közé tartozik. Ebben ismertem meg Szilveszter, Ottó és Stefánia históriáját. Úgy hiszem, azóta szeretném a magam szavaival elmesélni ezt a történetet. De Szilveszter pápát - aki koronát küldött a mi István királyunknak - már régebbtől kezdve ismerem, s jó régóta tudom azt is, hogy ő volt a maga korának, e tudománytalan kornak, a legnagyobb európai tudósa. S amikor később történésznek készülvén, a középkor szövevényes századaival, embereivel és hiedelmeivel szándékoztam eltölteni időmet, közeli barátságba kerültem hajdan volt pápákkal, császárokkal és szépasszonyokkal. Majd nemzedékünk halállal teljes világtörténelme folytán személyes élményemmé válhatott a német hatalmi törekvések évszázadról évszázadra újból feltámadó közveszedelme, amely következetesen éppen akkor - az Ottók idején - bontakozott ki. Mindez egyre jobban érlelte énbennem ezt a kisregényt. Végül azután az történt, hogy tavaly Európa-szerte újraéledt és terjedt a határozott dátumra jósolt világvégének olyannyira középkori ízű hisztériája. Még a mi köreinkben is el-elsuttogták a rémhírt, akárcsak ama X. század végén Róma utcáin. S ekkor formálódott megírandó témává az oly régóta kísértő történet. Mesélgettem, anekdotáztam róla magamnak és másoknak, újra olvastam a korról is és újraolvastam azokat a régi szövegeket is - Bibliát, legendákat, bölcselkedőket - , amelyeket azok a régen élt emberek is olvastak, vagy felolvastattak maguknak. Párbeszédekben bontakozott bennem a felidézett alakok vélekedése magukról és világukról. Úgy láttam már az egész történetet, annak az évezred végi világnapnak a történetét, mintha színházban ülnék, és előttem játszódnék egy romantikus ízlés szerint díszletezett színpadon az egész cselekmény. S amikor úgyszólván már kívülről tudtam a hosszú évek folyamán így kikerekedett regényt, nem is tehettem mást: leültem és megírtam."

Mutass kevesebbet