Szerelem régi képes levelezőlapokon

Asztalfiókok, levendulaillatú komódok mélyéről évekkel ezelőtt még sűrűn kerültek elő dédanyáink, nagyanyáink szerelmes levelezőlapjai, egykori szenvedélyes érzelmek tanúi, de sokáig nem figyelt fel rájuk senki. Hol vannak már, akik e lapokat írták... Mégis, szerelemük s csalódásuk örök életű lett, az emberi kor végső határáig beszélnek róluk e lapok. Igen, álromantikusak és giccsesek eleink levelezőlapjai. De oly bizonytalan a határvonal, melyet átlépve rögtön a tiszta giccs tartományába kerülünk. Korunkban, amikor az erőszak és a mezítelen valóság vélhetően sokakat kiábrándít és elborzaszt, jólesik elmenekülni, nosztalgiázni e bűvös világba. Egy csokrot nyújtunk át Olvasóinknak régi idők emlékeiből. Nézzék végig egy letűnt kor dokumentumait. A levelezőlapok aranykora elmúlt, s véle elenyészett az a túlfinomult, olykor körülményeskedő felfogás, mely a mesterkélt, grandiózus jelentekben megnyilvánult, amikor az ujjak játékának, a tekintetnek, a leheletnyi érintésnek is szerepe volt. Hol van már az a jelrendszer, a virág-, s bélyegnyelv, vagy színek szimbolikája, a titkosírás borzongató bája, melyek jelentését mi, kései, gyakorlatias szemléletű utódok talán már nem is ismerjük. Mennyi típus, és mennyi ábrázolási forma alakult ki, mióta 1869-ben az Osztrák-Magyar Monarchiában világelsőként megjelent a postai levelezőlap, mely a gyors információáramlást lehetővé tette, íme az első lépés a modern civilizáció felé.

Mutass kevesebbet