Szerettem az igazságot I-II.

Németh László Életmű-sorozata az író drámai munkássását két, kettős kötetbe gyűjtve adja közre, a drámák születésének időrendjében, tehát szakít a korábbi, műfajok szerinti csoportosítással. Mert "az, hog mikor, milyen unszolásra keletkezte, e darabok közt szorosabb családokat teremt, mint hogy társadaliak vagy történetiek-e" - állapítja meg maga az író, az első kettős kötet megjelenése alkalmából egész drámaírói munkásságát áttekintő bevezető tanulmányában. Köztudomású, hogy Németh László írói vállalkozásán belül, a műfajnak és a drámaírónak, bármelyik alktoó korszakát tekintjük, mindenkor különleges szerepe - és sorsa - volt. "Amit munkáimról általában elmondhatok - írja bevezetőjében Németh László -, hogy a készülődés rájuk nagy gyönyörűség volt, a megírásuk: meglepetéseket fiadzó fáradság, annak elviselése, ami jár értük, az életkedvet felőrlő gyötrelem: fokozott mértékben érvényes dármáimra. Az anyaggyűjtés ugyan még a történeti dármáknál sem volt mindig olyan hónapokat megpezsdítő izgalom, mint a Galilei vagy Gandhi esetében: a tárgyválasztást s a drámaterv elkészítését, mint a Széchenyinél vagy a II. Józsefnél, néha évek választották el: a vázlat papírra vetése azonban még a társadalmi drámáknál is kettős gyönyörűség volt: egy hónapok, évek óta gyűlő feszültségnek igért tisztító kisülést, s adta meg a tervezésnek azt az építészi biztonságot, mely csak ebben az igénye szerint nagy, de terjedelménél fogva kicsiny műfajban lehetséges. - S lírának és matematikának ebből a frigyéből, írás közben gyorsabban és plasztikusabban, mint bárhol, élő, körüljárható alakok támadtak, akik néhány héten át, mint kiismerendő ismerősök, pszichológiai meglepetésekkel szolgáló teremtmények álltak körül, sorsukban, beszédjükben, indulataikban egy emberi miliőt, eltemetett kort hoztak a szemem elé. A tanulmány eredményesebben szolgálta az áttekintés, megvilágítás pedagógiai örömét, a regény pontosabban és művészibben szőtte meg a mindennapok mitológiai képeket átderengető gobelinjét, a varázslatnak a boldogsága azonban ebben a gyors, erőteljes műfajban volt a legteljesebb. Sajnos, ezért fizettem - a kísérletért, hogy a varázslat társadalomalakító erővé válhasson - a legnagyobb árat is... Az, hogy egészségemet egy drámám körül támadt drámában vesztettem el, jó foglalata a történetnek, mely drámaírói sorsom beszéli el." A drámák új rendszerezése Németh László három drámaírói korszakát fogja egybe. A Szerettem az igazságot első kötete a Horthy-korszakban fogant drámákat, a második kötet pedig az 1945-1955 között született drámákat tartalmazza. (A később megjelenő Kísérleti dramaturgia két kötete az 1961-től napjainkig írt drámákat adja majd.) A Szerettem az igazságot első kötetének anyagából három család válik ki: a Bodnárnéhoz húz a mások mezőföldi dráma, az Erzsébet-nap, s bár vígjáték, a Pusztuló magyarok. A következő drámacsalád magja három társadalmi dráma: a Villámfénynél, Cseresnyés, Győzelem, s velül tart rokonságot a Papucshős és a Mathiász panzió. A harmadik család, a korai történeti drámák: a VII. Gergely és a Bethlen Kata trilógia elkészült első része, amely itt jelenik meg először. A második kötet anyaga, az 1945-1955 között írt drámák, két csoportra oszlik: "Az elsőnek (Széchenyi, Eklézsia-megkövetés, Husz) a Vásárhelyi trilógia címet adtam - mondja az író -, a másik haté (Galilei, Az áruló, Szörnyeteg, II. József, Petőfi Mezőbernyében, Apáczai) legyen a Galilei-pör.)

Mutass kevesebbet