Szigeti Károly emlékkönyv

Az ország, Európa egyik legsikeresebb, fesztiválgyőzelmekkel, díjakkal, érmekkel, oklevelekkel elhalmozott néptánc-koreográfusi pályáját, a nehezen kiharcolt, de akkor már biztos sikert hagytad ott a bizonytalanságért. A színházért. Megérte? Ezt a kérdést sohasem tetted fel. Ez volt az utad, ezen kellett menned. Aki látta a táncaidat, tudja, hogy szétfeszítetted a táncszínpadot. A mozgás absztrakt, gyönyörű költészete mögött egyre erőteljesebben dörömbölt a gondolat, a mondanivaló igénye. S ehhez szavak is kellettek. Ezért lettél koreográfusból rendező, színházi ember. Az első Magyarországon, aki minden munkájával a szavak és a zene, a látvány és a gondolat, a mozgás és az ének összhangját kereste. Megérte? Színházi rendezőként is bejártad a fél világot, Helsinkitől Lengyelországig, Venezuelától Belgrádig. És bejártad színházunkkal az isten háta mögötti falvakat, hol soha nem járt színház. Ez ugyanolyan fontos volt neked, mint a világfesztiválok. Népnevelő, népművelő ember voltál egész életedben. Kevés rendezőt fogadott annyi előítélet, mint téged. Az újítóknak gyakran ez a sorsuk. De az nem volt se í sorsszerű, se szükségszerű, hogy kétszer is félreállítottak. Elvették tőled a levegőt: a munkát. Tették ezt, mert sem emberként, sem művészként, sem világnézetedben nem alkudtál. Tették ezt egyszer életed, erőd teljében, sikereid csúcsán. Egyszer, mikor már halálos beteg voltál. Nem tudom, melyik a nagyobb gaztett.

Mutass kevesebbet