Szigorúan bizalmas

"Amerika sosem volt ártatlan." Los Angeles a háború után. Mindenki egyet akar: befutni. Ellis Loew, a fiatal, ambiciózus zsidó ügyész, Ed Exley, a jó családból származó rendőrtiszt, Bud White, az izomember, Jack Vincennes, a hajdani árvagyerek, Pierce Patchett, a legexluzívabb callgirl-hálózat feje, Sid Hudgens, a Pszt! magazin sztárriportere, Ray Dieterling, a filmcézár – valamennyien a csúcsra törnek. Nincsenek csodák. Mindent az alvilág pénze mozgat. Lehet szó szerelemről, üzletről, művészetről, politikáról, heroinról vagy bármi egyébről. Minden tündökletes karrier mögött hazugságok, árulások, csalások, megalkuvások sora rejtőzik. És legalább egy hulla. A szereplők sorsa összefonódik. Barátságok, szövetségek köttetnek és bomlanak fel, az álmok beteljesülnek és szertefoszlanak, százszor is fel kell állni a padlóról, és mégse lehet abbahagyni. Előbb vagy utóbb mindenki rálép a palacsintára, de bármely pillanatban lehetőség van tiszta lappal kezdeni. Van, aki elkopik ebben a játékban, van, aki bedobja a törölközőt, és olyan is akad, akit megedz a folyamatos, gyilkos küzdelem. Semmit sem adnak ingyen. James Ellroy pedig pontosan tudja, mi mennyibe kerül, és kinek mennyi az ára. Ahogy a regény mottója is mondja: "A dicsőség valójában semmit se jelent, és mégis mindent megér." James Ellroy 1948-ban született Los Angelesben. Hétéves, mikor a szülei elválnak. Édesanyja három évvel később brutális gyilkosság áldozata lesz. A fiatal Ellroy többször összeütközésbe került a törvénnyel: számos rablás, bolti lopás, betörés volt a számláján. Keményen ivott és narkózott. Gyakran hajléktalanként élt. Testközelből ismeri a rendőrségi fogdákat és az amerikai börtönviszonyokat. Egy súlyos tüdőgyulladást követően abbahagyta az ivást, a narkózást, és egy golfpályán kezdett dolgozni. Ezt a munkát nagyon szerette, mert adómentes, és délután kettőkor hazamehetett. Egészen az ötödik regénye megjelenéséig ebből élt. Magáról ezt nyilatkozta: „A regényírás mestere vagyok: a legnagyobb krimiíró a világon. Az vagyok a krimi műfajában, mint Tolsztoj az orosz irodalomban vagy Beethoven a zenében.” James Ellroy a regényről: „Egyszer odajött hozzám egy kékre festett hajú nyanya, és azt mondta: »Ó, maga írta a Szigorúan bizalmast, hát az tényleg ragyogó film volt. Kim Basinger istenien festett benne. Mondja, a való életben is olyan gyönyörű?« Megnyugtattam, hogy igen, mire a nyanya nekem szegezte a következő kérdést: »És mondja, Kevin Spacey tényleg buzi?«” „Hosszú előszobában találta magát. Az egymás mellett lévő két helyiségből fény szűrődött ki a folyosóra. A padlót szőnyeg borította. Ez és a szobából kiszűrődő zene még jobban megkönnyítette a dolgát. Az első ajtóhoz osont, és belesett. Meztelen nő hevert az ágyon. Kezét, lábát nyakkendőkkel az ágy lábához kötözték. A szájába is nyakkendőt tömtek. Bud berontott a következő szobába. Meztelen, kövér mulatt ült az asztalnál, és Kellog’s rizspelyhet evett. Amikor meglátta a rendőrt, azonnal feltette a kezét: – Megadom magam – kiáltotta. – Nem akarok balhét, uram. Bud arcba lőtte. A férfi holtan rogyott a padlóra. A golyó ütötte sebből kevéske vér szivárgott. Bud előhúzta tartalék fegyverét, kétszer a sarok felé lőtt, majd a halott fekete kezébe tette a pisztolyt; a bejárati ajtó betört. A rizspelyheket a holttestre öntötte, és hívta a mentőket.”

Mutass kevesebbet