Szín- és formatervezés a gépiparban II.

Minden ember alapvető vágya a teremteni akarás és a szép iránti vonzódás. A II. ipari forradalom előtt a használati eszközöket egyedileg állították elő. Az előállító a tárgyat egészen a munkafolyamat kezdetétől a megvalósításig formálta, tökéletesen ura volt az anyag alakításának, ismerte a felhasználás célszerűségét, az esztétikai szempntokat és minél jobban sikerült munkájában ezeknek az összhangját megvalósítani, annál közelebb jutott a művészeti alkotás mércéjéhez. A II. ipari forradalom után a termelés fokozatosan elvesztette kézműves jellegét. Amunkafolyamatokat a szériagyártásnak megfelelően fázisokra bontották. A munkás az egyes munkadarabokat rajzok alapján állította elő, legtöbb esetben nem is ismerte annak összefüggését az egész konstrukcióval, a gépek kialakítása teljesen mechanikussá vált. Ez a folyamat a gyártmányok elgépesedéséhez vezetett. A tárgyak rideg technikai produktumokká váltak és az ember egyre inkább rabjává lett a gépnek, melyet eredetileg munkájának megkönnyítésére konstruált. A felfedezések és a technika rohamos fejlődése, a gép iránti csodálat egész generációkra nyomta rá bélyegét, hatása alól a festészet, szobrászat, zene, irodalom sem tudta magát kivonni. A tárgyak kialakításában tehát megszakadt az egyensúly, a technicizmus háttérbe szorította a művészetet, és ez a használati cikkek elembertelenedéséhez vezetett. A szakadás nyilvánvalóvá vált, és az is, ohgy ez az ellentét nem símulhat el magától.

Mutass kevesebbet