Szinaj és Jabne

A zsidóság valójában az idő győztese. A nép az időben korlátozott ember létezésén túli öröklét állapotát idézi fel: nem úgy; hogy azzá lesz, de úgy, hogy arra emlékeztet. A múlt kortársaiként az „egykor volt" jelenné lesz, s a jelen a múltban leli meg örökös előképét. Egy idejűek vagyunk, a múlt túlélői: örökösei egy általunk meg nem tapasztalt, ámde napról napra megélt múltnak. Az élet továbbadása ugyanolyan kötelesség, amilyen megmásíthatatlan parancsolat az apa fiának szóló elbeszélése vagy a mester tanítványának átadott gondolata, útmutatója. Az olvasni és írni tanuló gyermek nem pusztán a betűvetést sajátítja el, hanem egy történelmileg „különös" adomány birtokába is jut: a múlt mélységesen mély kútjának zavaros vize egyszeriben áttetszővé válik számára. S önmaga arcát nem a víz felületén látja kirajzolódni, hanem a visszanéző tekintetek „nagy gyülekezetében" A múltból előtűnő-felbukkanó arcok a mindenkori jelenben otthont és biztonságot nyújtó társaink.

Mutass kevesebbet