Színe és visszája avagy a levágott ujjak esete

Ez az írás nem irodalmi mű. Nem akar az lenni és nem is tud az lenni. Keserves életet leélt generáció egyik öregje - most már higgyétek el, hogy az - valós élményeinek vetülete. Valós - amennyi fikció beleépült, annyinak lenni kell, hiszen a leg- finomabb bélszín is csak a worcesíer mártással együtt él- vezhető. Ami bennem munkált, el kellett mondanom. Töredezett, változó ritmusú és színvonalú, megélt, szemléletformáló élmények, impulzusok tükre. Tehetséges íróember tollán életregénnyé formálódhatott volna. Tőlem az áttételes fogalmi gondolkodás, a transzcendentáló leképezés képes- sége messze van. Mérnök vagyok. Egy tanulságom legyen közös kincsünk, bármi is van itt e sorokban és e sorok között: az élet szép, élni érdemes! Az emberek jók, mégha sokan rosszá is lesznek. A Gens Humana győzelemre született és nem vereségre. Olvassátok Nektek szól csak, szeretteimnek, barátaimnak, azoknak, akiknek tanulságaimat köszönhetem. Köszönöm Katámnak és Tamáskámnak, akik segítsége nélkül a vaksi Papa mondanivalója nem öltött volna formát. Köszönöm Móninak és Balázsnak, hogy könyvet faragtak a laza lapokból. Budapest, 2003 ősze

Mutass kevesebbet