Színek és évek / Hangyaboly

A regény főhősének, Pórtelky Magdának a sorsa az orsó mellett töltött asszonyi élet hangtalan pusztulását, a süppedő talajú világ gyalázatos tisztességét hordozza magában. Az az életforma, mely megszabta gondolkodása, vágyai és lehetőségei határát, már nemcsak emlékeiben él, hanem lassan maga is emlékké válik; pőrén szolgáltatja ki a magával hurcolt életeket a könyörtelen időnek. A nőnek egyetlen életlehetőséget nyújt: a házasságot. Magda törpe eszményeket örököl környezetétől: valaki akar lenni szülővárosában, de ősei módjára, megyei ember feleségeként. Első házassága idején még ösztönösen cselekszik: elfoglalja a neki adatott helyet. Amikor azonban egy tragikus véletlen következményeképp elveszti férjét, szemben találja magát a valósággal, szinte kálváriát kell járnia. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi el, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj, s már tudatosan szerzi meg magának férjül asszonykori udvarlóját. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik. Az emlékvilág védő falai lassan leomlanak, s előtűnik az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja. A hősnő sorsa és a regény mind nyíltabban megütköző, kicsinyes indulatokba torkollik. A züllöttség, durvaság véghangjait már csupán az erőtlen megnyugvás hangulata tudja feledtetni.

Mutass kevesebbet