Színészmesék

Mesélnek lelkesen és csüggedten, mesélnek reménykedve és kétségek között, mesélnek elmélyülten és sztorikat idézve, mesélnek szerepekről és darabokról, mesélnek álmokról, célokról, tervekről, s valamennyien mesélnek a színházról. A színházról, melyet kimondva vagy kimondatlanul, de valamennyien csodának tartanak. S miért született ez a könyv? Biztatásként, hogy szeressük a művészeket, bátran rajongjunk azokért a színészekért, akik minden előadáson értünk égetik magukat, akik ugyanúgy küzdenek a napi megélhetésért, mint mi, de estéről estére boldogsággal tölti el őket, ha önfeledten kacagunk, vagy meghatottan nyúlunk zsebkendőnk után. Biztatásként, hogy akár fáradtan is, de üljünk be a színházba, hagyjuk otthon összes gondunkat, nézzük egy gyermek ártatlanságával a varázslatot, s ha tetszett, ne szégyelljünk hálásan tapsolni, hiszen a taps a művészek igazi jutalma, a színészt az élteti, az fűti, az inspirálja, ha látja és érzi tiszteletünket, szeretetünket. Ne titkoljuk előtte!

Mutass kevesebbet