Színház

Illés Endre, a könyv sajtó alá rendezője írja Kosztolányi Dezső színibírálatairól: „Olvassuk el színházi bírálatait, jóformán sohasem szól külön a darabról, ő mindig az egészről szól, egy-egy arasznyi kritikában is Shakespeare-ről vagy Racine-ről; az Athéni Timónnak vagy a Phédrának közben csak a mellékmondatok jutnak. Bírálatai igazi alkalmi írások. Egy-egy bemutató alkalmából beszél mindarról a különösségről, emlékről, megfigyelésről, írói, olvasói, fordítói élményről, melyeket az éppen eléje kerülő író vagy színész vetett fel benne. Magasugrás ez, nekifutás nélkül. S a pillanat ihletében - a színházi bírálat szűk, szakszerű műfajában - nem lehet magasabbat ugrani. Megejt, érdekel, elbűvöl. „Még. még! - sürgetné őt az olvasó, amikor rossz, jelentéktelen, ostoba írókról ír. El kell olvasni ezeket a bírálatokat, mennyi gúnnyal, milyen művészettel, mennyi szellemmel, fölénnyel, kedvességgel, dallammal, haraggal, a tőrvívás milyen magasiskolájával szúr bele a pöffeszkedő epidermisbe. Tíz sort ír, s a kártékony írások kócbele kiömlik. Megsemmisítő és félelmetes. Bírálatának lényege az idő - az idő irgalma és végtelen közönye. És bírálatait éppen ezért kellett kötetté gyűjteni, hogy megismerkedjünk egy ismeretlen tulajdonságukkal: itt hangzik végre először és tisztán, azon frissiben nem érzékelhető keménysége, bókjaiban a végső kérlelhetetlenség."

Mutass kevesebbet