Színház az egész világ / Liliom öt asszonya

Részlet a könyvből: Európa izgalmasan, érdekesen svungba lendült nagyvárosa volt Budapest az 1870-es években. A kiegyezés utáni időszak immár iparfejlődéssel színezett gazdasági megugrása nyomán Budapest igényévé vált, hogy felnőjön Bécs mellé, mint a Monarchia második fővárosa. Lukács János két megfigyelését bocsátja vitára Budapest 1900 című kiváló könyvében. Az egyik szerint az építkezési láz és a pénzügyi fellendülés annak az önbizalomnak volt köszönhető, amely szoros kapcsolatban áll a magyar temperamentum jellemző vonásával, miszerint a magyarok mélyen gyökerező pesszimizmusát gyakran töri meg hirtelen élni vágyási roham. A másik tétel legalább ennyire figyelemre méltó. Arról szól, hogy minek köszönhette kiegyensúlyozottságát e századfordulói fejlődés. Lukács úgy látja, hogy a régebbi német-magyar polgárság egészséges konzervatimizmusa tartotta kordában az egyre fontosabbá váló zsidó középosztály minden újdonságra reagáló vagy túlreagáló, izgatott lelkesedését. De éppen ez az utóbbi réteg mutatkozott leghajlamosabbnak a nyugati kozmopolita eszmék befogadására is, amelyeket megnyergelhettek és a hazai írásművészet hasznára tehettek magukévá a fiatal írók. 1878. január 12-én doktor Neumannéknál kisfiú született, az ifjú doktorné nagy boldogságára, hiszen az előző évben vesztette el kétéves gyermekét, Lászlót. Az újszülött erős, egészséges csecsemőnek tűnt, s Neumann Mórban újra feléledt a remény, hogy lesz, aki majdan átvegye az orvosi rendelő vezetését. Azt álmában sem gondolta volna, hogy húsz évvel később fiát, mint a toll mesterét, ismerni fogja az egész ország és nem sokkal később az egész világ.

Mutass kevesebbet