Színház és diktatúra a 20. században

1970-ben jelent meg Lengyel György szerkesztésében a Színház ma című kötet, és mi fiatal rendezők mohón olvastuk. Úgy éreztük, be vagyunk zárva a magyar színházi tradíciókba, a színházi irodalom szegényes, fontos elméleti írások le sincsenek fordítva, és e kötetben váratlanul nemcsak a 20. század színházát alapvetően befolyásoló elméleti írásokkal, hanem jelentős kortárs alkotókkal és munkamódszerükkel is megismerkedhettünk. Lengyel György minden könyvét fontosnak és hiánypótlónak érzem, mostani vállalkozása azonban lenyűgözően izgalmas. Nem ismerek olyan művet a színházi irodalomban, amely hasonló igénnyel, adatok és tények ilyen impozáns tömegével vizsgálná a diktatúra és a színház birkózását, szűkebben a színház életben maradásért folytatott harcát az európai és az észak-amerikai színház adott korszakaiban. Szerencsésebb országok esetében ez csak a német megszállás ideje, más országokban, elsősorban a Szovjetunióban, évtizedekre elnyúló, mindennap új veszélyeket hozó, számos nagyszerű művész életét követelő küzdelem.

Mutass kevesebbet