Színháztörténet kezdőknek és haladóknak

Erdélyben, sőt az egész magyar nyelvterületen sem túl gyakran születik egyetemes színháztörténeti könyv. Salamon András művének értéke azonban nem ebből fakad: a kötetben a szerző olyan izgalmas utazásra hívja az olvasót, amelyben világnézeteket, gondolkodásmódokat, világképeket bemutatva a drámairodalom és színház összefüggésein túl a világ és a színház összefüggéseit is elénk tárja. Könyve izgalmas olvasmány színháziaknak és szellemi kalandokra vágyóknak egyaránt. (Bodó A. Ottó, Babes-Bolyai Tudományegyetem) Színháztörténetet, világirodalmat tanuló középiskolás diákok számára készült - állítja magáról a könyv. A prológus szerényen elhallgatja az érdeklődést, amely az első oldalaktól kezdve magával ragadja az olvasót: a szerző szenvedélyesen faggatja a drámában a mindenkori embert. Lenyűgözi, a könyv első jelzőiből idézek, a szorongó, elszánt, bosszúvágyó, tehetetlen, vakmerő, ártatlan, önmagában kételkedő mindenkori ember és a benne megnyilvánuló korszellem. Őt kutatja, akár drámák szerkezetét vizsgálja, akár templomok kupoláját szemléli. Eközben szakszerűen elővezeti az európai dráma és színház avatott kutatóinak téziseit Arisztotelésztől Fischer-Lichtéig. Salamon András szerzőként is tanár: olyan ember, aki nem önmaga megvalósításán dolgozik, hanem megosztani akar értéket, kíváncsiságot, lelkesedést. Újrakezd és együtt halad minden egyes diákkal, olvasóval. Öröm vele menni. (Boros Kinga, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem)

Mutass kevesebbet