Színrevalók - Ibsen én vagyok / Valaki jönni fog / Énekek éneke

SZÍNRE VALÓK azaz színpadra alkalmasak. Mi is való a színpadra? A „színrevalóság-színpadiság" fogalma és kritériumai változtak a történelmi idők folyamán, ahogy változó és nem mindig éppen harmonikusnak mondható a viszonya a színpad lehetőségeihez, a színészi játék stílusához az írott szövegnek. A görög klasszikusok művei, Moliére komédiái és Shakespeare tragédiái „színpadra" vagy talán pontosabban „színpadon" íródtak, hogy a későbbiekben az irodalmi drámák műfaji kánonjává váljanak. De sok olyan drámai alkotást ismerünk, mely a színpadi játék és a színház megreformálását célozta meg, ám nagyon hosszú harcot kellett megvívniuk ahhoz, hogy a színház - a színészek és a közönség egyaránt - értékeljék ezt. A romantikus és az expresszionista drámák talán a legjobb példák erre. Gondoljunk csak a Victor Hugó Cromwell\t körüli botrányra a párizsi színházban, a sok félreértésre és a mindmáig el nem döntött kérdésre, hogy „színpadi"-é Bánk bán, Az ember tragédiája vagy a lengyel „romantikus triász" - Mickiewicz, Slowacki, Krasinski - „drámai költeményei"? Hivatkozhatnánk arra is, hogy a színészek sorra visszamondták szerepüket az expresszionista drámákban, mivel nem tudták megérteni, hogy tudniillik mit is és miképpen kellene játszaniuk.

Mutass kevesebbet