Szirének szigete

Bunyin "az ősz, a bánat és a nemesi fészek énekese". Művészete a turgenyevi stílus folytatása. Bunyin hősei is boldogságra vágynak, hiszen "az ember boldogságra van teremtve, mint madár a repülésre". De a cári világ akaratgyenge és múltba néző figurái már nem tudnak harcolni boldogságukért. Életük, szerelmük, haláluk tragikus, értelmetlenül éltek, értelmetlenül szerettek, értelmetlenül pusztultak el. Kínzó súlyként gyötri őket a tudat, hogy boldogok is lehettek volna. Bunyin líraian megható tragédiákban rajzolja meg a pusztuló nemesi világot. Bár szerinte a "társadalmi harc nem a költő feladata", művei mégis ragyogó példái a széthulló cári világ bírálatának. Az író 1920-ban emigrált. Ez a kötet emigrációs írásait tartalmazza (1921-1952). Jobbára régi emlékeit és a számkivetett társtalanságát veti papírra. Elég egy ismerős utcára visszaemlékezni és a honvágy rátelepszik szívére, lelkére. Arra is ráébred, hogy csak az a régi élet, a moszkvai tavasz volt az igazi, "a többi felesleges álom". Sokat gondol a halálra, amely végülis Párizsban éri utol, 1953 novemberében. Életművének ellentmondásossága ellenére Bunyin a XX. század orosz irodalmának egyik legtehetségesebb és legjelentősebb alakja.

Mutass kevesebbet