Szíves kalauz

Szovjetoroszországról ​könyve, magyar író tollából, Magyarországon – 1934-ben. Olyan könyv, amelynek gyorsan – alig néhány hét alatt – írt szövege előzően napilapban is megjelent. Folytatásról folytatásra erősödő s élesedő hatást keltve, két oldalról is, két ugyancsak ellentétes oldalról. Az egyik nem nyilvánult, nem nyilvánulhatott meg. Annál inkább a másik, sajtótámadásban, személyes rágalmazásig és fenyegetésig menő politikai indulatban. És természetesen cenzori, illetve sajtóirodai beavatkozásban. A tollnak, amely mégis ki akarta fejezni a magáét, napról napra meg kellett vívnia, körbeforogva szinte, valami új akadállyal. Kezdtem erről az időről följegyzést, nem közöltem, ez sem erre alkalom. Valahányszor fölmerült ennek az 1934-ben kelt útijegyzetnek újranyomása, azt kértem, úgy adjuk ki, egy mondatnyi változtatás nélkül, ahogy akkor először megjelent. Helyeslem az írói alkotások bármily szempontú tökéletesítését, javítását, verseimet egy életen át csiszolnám, faragnám is. Vannak azonban művek, amelyek törnek, repednek a későbbi hozzányúlásra. Azok, amelyeknek az érdekességük – értékük tán –, hogy szorosan hozzátartoznak az időhöz, s ugyanakkor egy jellem fejlődéséhez.

Mutass kevesebbet