Szlovák vagyok, szlovák leszek

A totalitárius rendszer állambiztonsági hivatala a szlovák disszidens mozgalom két tevékenységére volt különösen allergiás: prágai kapcsolatainkra, illetve kapcsolatainkra a szlovákiai magyar kisebbség képviselőivel. Amint a Charta '77 megalakulása után néhányszor találkoztam Duray Miklóssal, ezt rögtön feljegyezték és azzal kezdték tömni a fejemet, hogy ez egy veszedelmes magyar. Ebben a dologban nekünk, szlovákoknak, össze kell tartanunk(?), ne hagyjam magamat becsalogatni a magyarok szélsőséges követeléseiről folytatott vitába... Mindaddig a szlovákiai magyar kisebbség problematikájával nem foglalkoztam. A titkosrendőrök azonban valamennyi kihallgatás alkalmával Durayról és a magyarokról is faggattak, sőt, a kulturális minisztérium 1985-ben „Nemzetiségek Csehszlovákiában" címmel kiadott hivatalos brosúráját nyomták a kezembe, hogy meggyőződjem arról, milyen jó dolguk van nálunk a magyaroknak. E propagandakiadványt áttanulmányozva azonban megdöbbenve állapítottam meg, hogy Duray okfejtései a hivatalos csehszlovák adatokra támaszkodnak, és Duraynak sok mindenben igaza van. Ezt követően írtam meg .4 nem szlovák jelenség című dolgozatomat, amelyben a kiadványban fellelhető adatokat próbáltam meg a magam szemszögéből értelmezni. Attól fogva a témához alkalomszerűen vissza-visszatérek.

Mutass kevesebbet