Szociáldemokrácia tegnap, ma, holnap

Szemben az eurokommunizmussal, amelynek figyelemreméltó propagandasikere volt 1974-1978-ig, az euroszocializmusnak, vagyis az európai szociáldemokráciának van egy előnye és van egy-két handicapje. Legnagyobb előnye az, hogy valóban létezik. Az 1946-ban újjáalakult Szocialista Internacionáléhoz csatlakozott európai pártok közül többnek - a skandináv országok, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Hollandia, Nagy-Britannia pártjainak - hosszabb -rövidebb tapasztalata van hatalom gyakorlásában. Nemcsak elveik alapján lehet megítélni őket, hanem konkrét eredményeik, sikereik és kudarcaik alapján is. Itt- például Nagy-Britanniában- vereséget szenvednek, amott például Ausztriában - győznek. Ha defenzívába szorulnak, állják a sarat. Talán nem kiválóak, viszont kitartóak. Ezek a pártok nemcsak az őket szorongató jobboldalhoz mérten határozzák meg magukat, hanem még inkább marxista vetélytársaik, a kommunista rendszerekhez mérten. Egy beszélgetésünk során, amelyet Stockholmban folytattunk Olof Palméval, a svéd szociáldemokrata párt elnökével, ő büszkén jelentette ki: Egy svéd munkás sokkal inkább képes hatni munkakörülményei, életfeltételei alakulására, mint szovjet, bolgár vagy cseh sorstársa. És hasonló eredménnyel dicsekedhet bármely szociáldemokrata, reformista párt, amely egyedül vagy koalícióban hatalomra jutott egy európai országban. Miután a forradalmi utat elvetik, a politikai hatalmat nem arra használták fel, hogy felszámolják a kapitalizmust. Egyesek szemében ez megbocsáthatatlan bűn, mások szemében érdem. Még csak a szegénységet sem számolták fel. De a szegénység nagyon is viszonylagos fogalom. A Labour Party egy jobboldali vezetője, országa egyik leghatalmasabb és legizgágább szakszervezetének,a Transport and General Workers Unionnak az elnöke azt állította egy 1978-as, egyébként a jóléti államot erősen kritizáló cikkében, hogy választókerületének a legszegényebb családja is olyan színvonalon éle, amelyet sok tekintetben irigylésreméltónak találhatott volna a nagy I. Erzsébet királynő.

Mutass kevesebbet