Szociális esetmunka

Ezerkilencszáznyolcvanhétben a mentálhygiéné-szakos szociális szervezők képzése során a pszichiátriai gyakorlatból jött klinikai pszichológusként azt a feladatot kaptam, hogy „ Klinikai szociális munka" néven szereplő tárgy keretében a közvetlen segítő tevékenység módszertanát tanítsam hallgatóimnak. Hasonlóan más pszichológusokhoz, akik a szociális szakemberképzésben a segítő munkát kívánták tanítani, én is úgy gondoltam, hogy leginkább a rogersi személyközpontú megközelítés lehet az, amely megfelelne a szociális munka területén működő segítőknek. Hamarosan be kellett látnom azonban azt, hogy a szociális munkafeladatok és a szociális segítő munka eltérő keretfeltételei nem teszik lehetővé azt, hogy a pszichológiai természetű modelleket közvetlenül átemeljük a szociális munka gyakorlatába. A felmerülő nehézségek arra ösztönöztek, hogy a szociális munkán belül keressem a közvetlen segítő tevékenység praxis-modelljeit. Ez a könyv ennek a felfedező útnak a terméke. Arra törekedtem, hogy átfogó, a szociális esetmunka fejlődéstörténetét követő kötet szülessen, amely szűk terjedelme ellenére bemutatja a szociális esetmunka gyakorlata szempontjából lényeges valamennyi praxis-modellt Két nehézséggel kellett szembenéznem: azzal, hogy a szociális segítő munka területén nagy számban dolgoznak előképzettség nélkül olyanok, akiknek fontos lenne egy szociális munka elméleti alapvetés, és azzal, hogy a nyelvi nehézségek miatt nem elegendő az, hogy hivatkozom a hazai könyvtárakban is már elérhető, a szociális munka irodalmában ismert alapmunkákra. E nehézségek nyomán határoztam el azt, hogy első lépésben nem egy olyan gyakorlati esetmunka-könyvet írok, amelynek van egy praxis-modelleket bemutató, rövid bevezetője és egy hosszabb gyakorlati-módszertani része, hanem önálló kötetet szentelek az elméleti alapvetésnek (ezen belül a szociális munka alapfogalmainak, az esetmunka definíciójának és a különféle esetmunka-irányzatok bemutatásának). A főiskolai, egyetemi képzésben résztvevő hallgatók sok olyan alapozó tárgyat tanulnak, amely számukra feleslegessé teszi bizonyos ismeretek terjedelmes kifejtését (pl. pszichodinamikai alapfogalmak, a mentálhygiéné alapkoncepciói stb.), a gyakorlati munka terepein dolgozók számára azonban könnyebbséget jelenthet. Végig arra törekedtem, hogy a hallgatók és a gyakorló szakemberek számára egyaránt használható munka szülessen (hogy ez sikerült-e, azt az olvasó fogja eldönteni). Bár szerettem volna teljességre törekedni, tisztában vagyok azzal, hogy ez saját korlátaim miatt igazából nem sikerülhetett. Ennek egyik oka az, hogy elsősorban az amerikai szociális munka területéről származnak ismereteim és jóval kevesebb alkalmam volt az európai szociális munka megismerésére. Kétségtelen az, hogy az esetmunka területén az amerikai modellek befolyása igen jelentős, mégis fontos lenne a jövőben egy kritikai munkában a különbségeket áttekinteni.

Mutass kevesebbet