Szociológiai irányzatok a XX. század elejéig I.

Az ember a szó legszorosabb értelmében zóon politikon, nemcsak társas állat, hanem olyan állat, amely csak a társadalomban tud egyedülállóvá válni. Az egyedülálló egyes ember társadalmon kívüli termelése (...) éppoly képtelenség, mint a nyelv kifejlődése együtt élő és egymással beszélő egyének nélkül. Karl Marx Van tehát a tényeknek egy olyan osztálya, amely egészen sajátos jellegzetességekkel rendelkezik. E tények az egyénhez képest külsődleges cselekvésmódok, gondolkodásformák és érzelmek, amelyek kényszerítő erővel rendelkeznek, s ennek révén ráerőszakolják magukat az egyénre. (...) E tényeket a társadalmi jelzővel kell jelölnünk, és ezt a jelzőt kizárólag részükre kell fenntartanunk. S ez illik is rájuk, hiszen világos, hogy mivel nem az egyénben gyökereznek, csakis a társadalom lehet a hordozójuk... Émile Durkheim A modern „állam" - mint emberek sajátos együttcselekvésének összessége - nem elhanyagolható részben éppen azért létezik ebben a formában, mert bizonyos emberek cselekvésükben ahhoz a képzethez igazodnak, hogy az állam fennáll vagy fenn kell állnia, hogy tehát az ilyen jogilag orientált rendek érvényesek. Max Weber

Mutass kevesebbet