
(0 vélemény)
Állapot
Készleten
Jó
Központi raktár
131
hűségpont
Hogy működik az alku?
Joyce és a magyarok a téma - de ezúttal, talán a cím keltette várakozással ellentétbe is kerülve, nem James Joyce magyar kritikai fogadtatásának és irodalmi áthasonításának a történetével kívánok foglalkozni, hanem ennek éppen a fordítottjával; nem Joyce-nak a magyarokra tett hatásával, hanem a magyaroknak Joyce-ra tett hatásával. Azaz nem avval a szerényebb és tiszteletteljesebb témával, hogy mivel járult hozzá James Joyce életműve a magyar irodalmi tudat, szellemiség és gondolkodásmód XX. századi vonalaihoz, hanem avval a kétségkívül szerénytelen, sőt egyenesen tiszteletlen témával, hogy vajon mi az, amivel mi, magyarok járultunk hozzá James Joyce-hoz, a joyce-i életműhöz. Ez - mármint a téma szerénytelensége és tiszteletlensége - egyben jelzi is azt a hangnemet és szellemet, amellyel és amelynek jegyében szólnék róla. Joyce-képünk hagyományos eleme az áhítatos tisztelet: hol pozitív előjellel, amikor is szerzőnk a magas modernizmus szerpapjaként lebeg szárnyalásra csábító magasságban, hol pedig negatív hangsúllyal, amely utóbbi esetben szerzőnk a modern irodalmi bomlás és bomlasztás tudatos és rettenthetetlen bajnokának mutatkozik, kártékony törvényhozó, a dekadencia fordított előjelű Zsdanovja. Mindkét felfogásban közös a komolyság: az irodalom nálunk ugyanis komoly dolog, s ha valaki hagy író - márpedig Joyce az, és egyaránt az a pozitív és negatív előjelű komolykodók számára -, akkor egyben komoly és komolyan veendő író is. Alighanem ebből adódik Joyce-képünk különös vakfoltja : képtelenek vagyunk észrevenni - Joyce-ot, a komikus írót, blaszfém irodalmi viccek kiagyalóját, a nyelvi bohóckodás nagymesterét; Joyce-ot, aki bármikor képes hatalmas erudícióval és iszonyatos komolysággal felépített allúzió-apparátusát eladni egy jó poénért (hiszen mi más az Ulysses mint ilyesfajta poén); egyszóval, James Joyce-ot, a tréfacsinálót. Amikor most ennek az írásnak a hangnemét és szellemét - legalábbis szándékom szerinti hangnemét és szellemét - a tréfásban, a könnyedben; sőt a komolytalanban jelölöm .meg, evvel - szerényen vagy az erénytelenül - az a cél is vezérel, hogy ennek a vakfoltnak - ha eltüntetni nem is tudom - legalább a kontúrjain szűkítsek valamennyit.
Mutass kevesebbet
| ISBN: | 9632185587 |
|---|---|
| Kiadó: | Szombathely Megyei Jogú Város |
| Kiadás éve: | 2005 |
| Kiadás helye: | Szombathely |
| Nyomda: | Szignatúra Nyomda |
| Borítótervezők: | Bonyhádi Károly |
| Kötés típusa: | ragasztott papír |
| Terjedelem: | 34+28 |
| Nyelv: | magyar, angol |
| Méret: | Szélesség: 14.00 cm, Magasság: 20.00 cm |
| Súly: | |
| Kategória: | Irodalom / Irodalomtörténet / Idegennyelv / Nyelvek / Angol |
Az Ön ajánlója
Alkupontjait és hűségpontjait csak belépett felhasználóként írjuk jóvá. Csak könyvajánló esetén írjuk jóvá a jutalmakat.
Írjon ajánlót a könyvről, hogy mások is kedvet kapjanak az elolvasásához. Kérjük ne a könyv állapotáról és a kiszolgálásról írjon véleményt.
Vélemények a könyvről