Szomorú vasárnap

Rendhagyó ​emberről, rendhagyó módon szól Müller Péter színdarabja, a Szomorú vasárnap. Seress Rezső, a rendkívüli tehetségű dalszerző, akiről Otto Klemperer azt mondta: -Nem muzsikus – csak zseni –, aki nem tudott zongorázni, nem volt hangja, nem ismerte a kottát, és akinek dalait mégis egy ország, sőt egyik dalát az egész világ énekelte – rendkívüli egyéniség volt. Élete elejétől végig tele volt szerencsétlenséggel, szegénységgel és bánattal, miközben egyik dala olyan karriert futott be, mely mai napig szinte megfoghatatlan. Az egész világ énekelte – és énekli – a Szomorú vasárnapot, emberek tucatjai lettek öngyilkosok a hatása alatt, a világ leghíresebb előadói tűzték műsorukra – s közben a szerző szerényen, szegényen muzsikált esténként a Kispipa vendéglőben, játszott a pesti éjszaka jellegzetes alakjainak, és azoknak a keveseknek, akik tudták, milyen tehetség fűti ezt az alacsony, csúnya emberkét. Halála méltó volt legnagyobb slágeréhez: 69 éves korában, elfeledve és célt tovább már nem látva maga előtt, kiugrott lakása ablakából. Ezt a furcsa sorsot mutatja be Müller Péter, mégpedig egy halálon túli estét képzelve a Kispipába, megidézve Seresst, imádott feleségét, Helént és egy pincért. Végigmondják-éneklik Seress történetét, szabadon kószálva időben és térben. A kötetet a Szomorú vasárnap című dal történetét illusztráló újságcikk-részletek, fotók egészítik ki. A színdarabot a Vidám Színpad 1983-ban mutatta be.

Mutass kevesebbet