Szondi két apródja

Kötetünket tanár- és tudós társunk, barátunk, a - más területek mellett - kiváló Arany-kutató, Kerényi Ferenc emlékének ajánljuk. Néma főhajtás legyen közös könyvünk az ő halhatatlan munkássága előtt. Hisz nemcsak egy volt ő közülünk, mégpedig olyasvalaki, aki az Arany János-i mércével mérve is megállta volna helyét az irodalomtudomány berkeiben, hanem ő volt ama egyszemélyes intézmény, akit csak - tiszteletlenül - „a Kerényi Feri"-ként emlegettünk. Szakmai vágyaink legfelsőbb rendű megtestesítője. Otthonos lakója egy gyönyörűségekkel terhes birodalomnak, ahová mindannyian vágyakozunk, akik olvasóként, tanárként, alkotóként, kritikusként, tudósként az irodalom világába való bebocsáttatásban reménykedünk. Konferenciának nyitó előadása lett volna az övé, aki halaszthatatlan más elfoglaltsága miatt akkor nem tudott jelen lenni Drégelypalánkon-Szécsényben. Szövegét azonban - természetesen elsőként, ahogyan ezt ő mindig is tenni szokta - már hetekkel összejövetelünk előtt eljuttatta hozzám. Ez lett az egyik utolsó írása... Jómagam hadd emlékezzem meg e helyen arról is, hogy lényegében ezt az egész programot Kerényi Ferenc inspirációjának köszönhetjük. Amikor az első alkalommal, a Szeptember végén születésének 160. évfordulójára hirdetett koltói konferencia ötletével megkerestem őt 2007 júniusában, s bevezető előadásra kértem, csak ennyi volt a kérdése: „S mondd, mi a koncepció? Tudományos program nélkül nem érdemes konferenciát csinálni...!" "A 12 legszebb magyar vers"-projekt lényegében erre a kérdésre való válaszképpen született meg.

Mutass kevesebbet