Szövegek szövetsége

Bizonyos emberfajta számára az élet, a végtelen megélt múlt, egy kis kor s a hatalmas kultúra hangulatát a kézzelfogható dolgok közül legjobban a könyvek testesítik meg. És hosszú távon, úgy látszik, bizonyos mércék előtt ez a bizonyos emberfajta testesíti meg az emberiséget. Valamint vannak fogalmak, melyek többször is összeérnek, vagy legalábbis ott lebegnek egymás közelében a tartalom és forma patkó alakú mennyországában, ahol a patkóidom két végén a két pólus között az izzó ívfény vagy csak a láthatatlan mágneses tér keletkezik. Ilyen a humánum s a humanizmus megannyi alak- és értelemváltozata is. Miközben a nagyok méltóságot adtak a tudásnak, az írásnak, szinte névtelenül szolgáló humanisták bevezették a köztudatba az olvasottság, az ismeretek értékének kultuszát. Öröklött tehát bizonyos emberfajta legfőbb hite és meggyőződése, ama homo doctusé, aki a világ dolgait el tudja gondolni és kivitelezni is képes, utána felavatja, megnézi, elolvassa, lelkesedik tőle, mind mind ő maga, aki érti és gyúrja, mert gyúrástudó, hangozza, mert hangzástudó, írja, mert írástudó. Ezek szellemisége előtt tiszteleg ez a tágabb értelemben vett munkanapló. Személy szerint én sem hiszek a Gutenberg-galaxis letűntében, a könyv szívrohamában és eltűnésében a világ színpadáról, mint semminek a feledésbe merülésében, ami pontos, fontos, hasznos és találó volt az emberiség keze ügyében. Lászlóffy Aladár

Mutass kevesebbet