Sztálin áldozatai

Leningrádban 1934. december 1-jén a Szmolnij folyosóján egy fiatal diák pisztolyával lelőtte Szergej Mironovics Kirovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki a leningrádi területi pártbizottság első titkári funkcióját is betöltötte. Másnap a lapokban megjelent A terrorista cselekmények és terrorista szervezetek bűnügyi vizsgálatának rendjéről szóló törvény, amely rendkívüli gyorsított eljárást írt elő a szovjethatalom és képviselői ellen irányuló cselekedetek kiderítésére. A Belügyi Népbiztonság, az NKVD tejhatalmat kapott a "nép ellenségeivel" való leszámolásra, háromtagú különbizottságai, a "trojkák" a rendkívüli törvény alapján különösebb bírósági procedúra nélkül (többnyire a bíróság megkerülésével), futószalagon hozták súlyos ítéleteiket. A "Kirov-áradatot" semmi sem tartóztathatta fel: beindult a tömeges letartóztatások-deportálások-kivégzések gépezete, megteltek a távoli lakatlan területeken, mostoha éghajlati viszonyok mellett üzemelő munkatáborok, milliók végeztek kényszermunkát Kolima, Vurkuta és a többi Gulag-intézmény embertelen körülményei között. A megtorlások igazolására a hazai s elsősorban a külföldi közvélemény számára Sztálin 1936-tól nagyszabású kirakatpereket rendeztetett, amelyekben a vérbíróság elé állított korábbi ellenzékiek a fizikai és lelki "megdolgozás" hatására rendre beismerték bűnösségüket, azt, hogy összeesküvést szőttek a szovjethatalom megdöntésére, Sztálin, Kaganovics, Molotov és más vezetők meggyilkolására, s hogy ezek megvalósítása érdekében külföldi kémszervezetek szolgálatába szegődtek.

Mutass kevesebbet