Szülőföldem szép határa

Részlet: (Régi emlék) Édesanyám a szekérhez lépett, de amint meglátott, visszahőkölt: - Hát veled mi történt, fiacskám? Ahogy pedig észrevette véres kezeimet, fölsirt keservesen: - Gyilkosok! Latrok! Megölték a gyermekemet! Jajgatva nyult be értem a szekérkasba, az ölébe kapott s mialatt két kezem fejéből folyt a vér s az arcom is vértől volt bekeverve, az ő arcán könnyek patakzottak: - Korhelyek! Latrok! Vérébe ölik az ártatlan gyerket! Minek is engedtelek velük, fiacskám? A korhelyek ketten voltak, s fesztelen szóbeszéd közt kezdtek pakolózni az első ülésből: az apám, meg nagy barátja és komája, Vircsik, aki Kazsuba való lett volna igazság szerint, vagy hova és aki nagy humorista hirében állott. Mert egy hetivásár alkalmával benyitott Ujhelyben a bazárba... Dehiszen erről szó leszen még. Ők ketten akkor már leereszkedtek az első ülésből s a két macskalovat kezdték kifogni. Néha megálltak egymásnak szembe és igen nagyot nevettek. Talán az ujhelyi bazár-eseten, vagy a Vircsik koma valami ujabb stiklijén. Annyira nevettek pedig, hogy rángatózott a válluk s szemük az arcukba dagadt. Valószinü ennélfogva, hogy nem is hallották az anyám jajveszékelését és ha hallották volna is, nem sokat adtak rá. Csak a saját ügyeik érdekelték őket.

Mutass kevesebbet