Tájak, az én tájaim

Emlékezetvillanások keverednek itt a képzelet játékaival és a hétköznapi beszéd törmelékeivel. A Tárgyak életre kelnek, és önnön életükbe belekövesedett emberek osztoznak az élet elkopott színterein. A jelen néha megfakul, s a múlt eleven lesz, töredezettségében is diadalmas. A költészet átszínezi a kopott utcákat, tereket és a bérházak lakásait. A nagyváros költészete ez. Groteszk és bensőséges, részvéttel teli és kíméletlen képek váltakoznak: belőlük rajzolódik ki az író teremtett és valódi világa, amelyet teljessé és felejthetetlenné a hűség avat. Hűség a városhoz, az emberekhez, teremtett alakjaihoz, önnön életéhez. Elbeszélések, kisregények: amelyeket az írói szemlélet töretlen azonossága formál egyetlen nagy egésszé. Pillanatfelvételek és finoman megmunkált epizódok egymásutánjai, amelyekből egy nagy film épül.

Mutass kevesebbet