Takarónk a csillagos ég (Varga Imre grafikáival)

Matyikó Sebestyén József dunántúli költő, még szűkebbre húzva a gondolat zsákszáját: balatoni költő, tagadhatatlanul az, és ez nem bűn, ez természet, s bűnös a természet nem lehet. Igen, a Balaton zöld vizén gyűrődik árnyéka, akárhol van is, Siófokon, Debrecenben, vagy Jeruzsálemben. Versei tele vannak nevekkel, ajánlásokkal, Krisztusi idézetekkel, költő-léte minden pillanata szülőföldje, az ott-történések, a Dunántúl költői, emberei, festői, mesterei, eseményei és a kivágyódás szívér-villámai verseiben, ismétlem, akárhol van is, mégha Csokonai Vitéz Mihály tündérszárnyai rezegnek is a szívében, mint a szitakötő-szárnyak, a szivárvány-repülőslapátok, mégha a Via Dolorosa kaptatóján is liheg merengve, vagy Bece-hegyen áldoz a bornak, Takáts Gyula áldott pincéjében. Aki nem tudja, hogy néven nevezve, vagy a versbe-rejtetten titkolva kik és miért a szereplői verseinek: talán kissé nehezen találja meg a megfejtést, a jelentést, ami minden versnek a lényege a nyelven túl, vagy a nyelv mögött az erjedésben. Hogy ki minden még Matyikó Sebestyén József, azt temessék ki agyukból az olvasók. És persze erotikus, buja férfi is: ez a tömött eroszi tűz is itt e kötetben. És igazságvágy, keserűség, honszeretet, ahogy régiesen mondanánk. (Juhász Ferenc)

Mutass kevesebbet