Talán a lényeg

Name: Talán a lényeg
Price: 952.00 HUF
Availability: InStock
Author: Hubay Miklós
ISBN: 9638375833

genfi és firenzei naplók a magyar líráról

Hubay Miklós - Talán a lényeg, Budapest 1999 antikvár könyv

(0 vélemény)

Antikvár könyv

952 Ft

Állapot

Készleten

Jó állapotú antikvár könyv

Partner

A lapélek sarkai kissé elszíneződtek.

Ezt a könyvet külső partnertől szerezzük be Önnek, a szállítási idő hosszabb lehet, kérjük megrendeléskor ezt vegye figyelembe.

Várható szállítási idő: 4-7 nap

hűségpont

Hogy működik az alku?

A milánói nagyállomás lyukas szitává bombázott teteje alól délben indult a nemzetközi gyors. Domodossolában leszállt az utolsó olasz is, s egyetlen utasként vitt a vonat neki az égnekszökő hegyeknek. Rettenetes csattogások közt egyedül énértem fúrta be magát a szűk szakadékok közé, majd a hegyek még sötétebb gyomrába. A végetérni nem akaró Siplon-alagútban elfogott a szorongás, amelyet később Dürrenmattnak egy hatásos novellájában leírva olvastam, ahol is egy svájci alagút csakugyan nem ér soha véget. Ám ez még jóval Dürrenmatt előtt volt, és egy félóra múlva kigurult velem a vonat az alagútból, ki valami könyörtelen napfénybe. Svájcban találtam magam. ( Délután három óra lehetett, 1942. november 7-én.) Első pillanatban látszott, hogy ez az ország sokkal kisebb a mögöttem hagyott Olaszországnál. S minden eddig látott országnál is. Valószínűleg még az oly szűkre szabott hazámnál is. Talán a túl magas hegyek tették, hogy alattuk minden kisebbnek látszott. De pontosan körvonalazottnak, perfektnek, szabatosnak. Mindjárt látszott az is, hogy itt a dolgoknak nincs alternatívája. Minden pontosan az: ami. ( Nincs olyan mellébeszélés, hogy az országnak igaz, most épp nincs tengere, viszont van egy tengernagya, stb.) Olaszországban csapadékos ősz volt, áldott ködök ültek az elsötétített városok fölött, a liberátorok is csak találomra szórták le bombaterhüket Valamit csak eltalálnak, a Fiatot vagy egy Giottót.

Mutass kevesebbet

Bővebb leírás

ISBN:	9638375833
Sorozatcím:	Mesterek
Kiadó:	Littera Nova Kiadó
Kiadás éve:	1999
Kiadás helye:	Budapest
Nyomda:	Séd Nyomda
Kötés típusa:	ragasztott papír
Terjedelem:	266 oldal
Nyelv:	magyar
Méret:	Szélesség: 17.00 cm, Magasság: 24.00 cm
Súly:	0.00 kg
Kategória:	Irodalom / Szépirodalom / Regény, Novella, Elbeszélés / Életrajzok / Irodalom / Irodalomtörténet / Irodalom / Szépirodalom / Esszék, Tanulmányok, Publicisztika

Ajánlja ismerőseinek is!

Kívánságlistára teszem ezt a könyvet!

Megnézem a tartalomjegyzéket!

I. [ EGY ÉLET ÉRTELME ÉS JUTALMA ]
Genf, 1942 november [6]
Húsz konok megszállott [9]
Akit a nyelvek hőn viszontszeretnek [10]
Arckép helyett [14]
„Külföldön a magyar literatúrának terjesztése" [16]
Harcok az angyallal [18]
Egy fordítás története [23]
Európa, térden állva [33]
Európa, mielőtt a könyökömön kijön [35]
II. [ FIRENZE. A MÓDSZER ]
Kegyelmi állapot [38]
A vámnál néha megkérdik [38]
A „módszer" születése [39]
Irodalomoktatás [40]
Nyelvtanárok a Parnasszusról [40]
A versolvasásról [40]
Az élet értelmét keresők [41]
Hatmilliárd királyi fenség [42]
A lényeglátó [43]
Ira, vendetta, méta [45]
Itália. Memória. Felejtés [46]
Birtokviszonyainkról [48]
Római látomás, Krúdyval [50]
Evidencia? [51]
Egy meg egy [52]
Az intuíció mestere [53]
Vizsgakérdések [54]
Aranykor a (tudat)küszöb alatt [55]
Az egyetemesség víziói [56]
„...ott érzem magamat igazán szabadnak" [58]
A Semmi megközelítése [59]
Grazie, Italia! [60]
Kultúránk fénymásolásban [61]
A fordítás nem elég [62]
Búcsúszavak [63]
III. [ A LÍRA: METALOGIKA ]
Egy szó rangja [66]
Párhuzamosok találkozása [67]
Krőzus lehetnék [67]
Az Isten van valamiként: minden Mondolatnak alján [68]
A költészet hatalma [68]
Váteszek illemtana [70]
Rímekben revelált rögeszmék érvénye [71]
A hangok kinyilatkoztatása [72]
Az összecsendülő szavak hitele [73]
A prométheuszi pillanat [73]
Egzisztencialista leckék [74]
Elveszett Édeneink? [75]
Alkonyattal [76]
36 év múlva [77]
Europica varietas [77]
Alaprím. Jelzővel [78]
Rím [78]
Ultima evidentia [79]
További evidenciák [79]
A bölcselet iskolán kívüli lehetőségeiről [80]
Struktúra [80]
A költészet kezdetei [81]
„Sajna..." [81]
Vérmes allegóriák [82]
Eufónia [82]
Rímálom [83]
Váteszek? Azok! [83]
Autogenezis [83]
Egy kultúra értelme [84]
IV. [ HOL A SZEM SZEMÉVEL FARKASSZEMET NÉZNI? ]
1923 [86]
Petőfit olvasok [86]
„Rég volt..." [87]
Sokáig élek-e? [87]
Empátia [89]
A .két Panni [89]
Petőfi Krúdyt intonál [90]
Térdhajtás Hrúz Mária előtt [91]
V. [ SZÖRNYŰ IDŐ ]
Halálválasztató (94]
Apoteózis [95]
Stílusváltás, ambivalencia, stb. [95]
Fejvesztés terhe... [96]
Álom [97]
Tavaszistenek halála [97]
Ninivei próféciák a bécsi Burg fölött [99]
Örökbecsű szavak [99]
Levert költők [100]
A Kund Abigél-szindróma [101]
Toll [103]
Riadalmas éjszakát [104]
Genocídium [105]
VI. [ ARANY JÁNOS BŰVÖS SZAVÁVAL ]
Magyarul - aranyul [108]
„Én paraszt, én?" [109]
Toldi Miklós gyilkossá lesz [110]
Egy táltosfiú megy fel Lajos királyhoz [112]
Újabb vonások a táltosfiú arcképéhez [114]
Álom? Való? [114]
A ballada tágassága felé [116]
Az önégető [118]
Az árva fiúk [119]
Hídavatás [120]
Arany verséhez, A néma háborúhoz... [120]
Két végítélet [121]
Arany órája [122]
Arany [122]
Elnémulás [123]
VII. [ A MINDEN KELLETT ]
Cenzúra [126]
Geológia [126]
Nil humánum [127]
Taposnivaló szívünk [128]
Páholyból? Testközelből [128]
„Üdvözlet a győzőnek" [129]
Drámaírói bravúr, az Adyé [131]
Miféle „archetípus"? [133]
A tragédia születése a líra szelleméből [133]
„Borzalmak tiport országútján..." [134]
Virtuális, vagy reális? [134]
Szétoperáltan, szegények [134]
Moments musicaux 1. [135]
Moments musicaux 2. [135]
Telitalálat - az Ég felé [136]
Szép volt, talán igaz se volt [136]
Fekete árnyék, Fekete kolostor [138]
A líra minden húrja [138]
Szókimondó bajban [139]
Ellovanások [140]
Idő előtt elmúlni [142]
Jelenések könyvei [143]
Csúfolódó Hold alatt [143]
A teljesség pillanatai [145]
Halálfia? Életfia [145]
Halálon innen, életen túl [146]
Beértem az Utolsó Hajókat [147]
Bőségek hőse [147]
Moment musical [148]
Jóslások Magyarországról [148]
Micsoda Kékszakáll! [149]
VIII. [ KINYÍL NEKÜNK AZ ÉG]
Az ember szent [152]
Ének a Semmiről [153]
Istentelenül [153]
Kosztolányi is látta Csibét a hídon [154]
„...Kedves és szelíd munkásasszony" [156]
Gyerekek az akasztófán [157]
Beteljesedett [158]
Hajnal, részegség [159]
Az igazság mellékútjai [160]
IX. [ MINDEN, AMI VOLT, VAN ]
Az árva fiú látomásaiból [162]
Nem emelt föl... [162]
Érc-egek [163]
Tűnődő [163]
Lágy Ázsia [163]
A korszelleme [164]
A remekművek ára [164]
Nocturne [165]
„Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelőjuhász..." [166]
Az Egy [166]
Minek nevezzelek? [167]
Mágia [168]
Mi a mérték? [169]
József Attila egyik töredéke [170]
Töredék és egész [170]
Egyetlen bővített mondat [171]
A csecse-becsétől a taní-taniig [171]
A bűntől a Kiáltozásig [172]
Tankcsapda [173]
Tani-tani [174]
Dante, Goethe egyetemessége és... [180]
X. [ A SÍRBÓL BÁR EGY HALK SORA ]
Lly [182]
Malomfénynél [182]
Szeizmikus jelenségek [183]
Illyést tovább ragozva [183]
Kissé elsárgult újságlapok... [184]
Feledhetetlen [184]
A gondolat hősei - Illyés [185]
Költők optimizmusa [186]
Egy vers - egy emlék [187]
Gyatra giccs? [187]
„Mint ki szívébe tőrt kapott..." [188]
Kő s kő [190]
„Mit nekem...?" [191]
„A kockarázás kínja" [191]
Születésnapom [192]
Illyés [193]
Szuverén monarchiák [193]
Egy Illyés-emlékest után. Hajcihő [193]
Gyász-vagy? [194]
A költő hangja [194]
XI. [ NUMENES ADSUNT ]
Thalasszikus regresszió [198)
„Hattyúi képed..." [198]
Talán épp vidéki költő? [199]
Kassák szép szoborfeje [199]
Kassák a magasban [200]
Giordano Bruno a máglyarakáson [201]
Numen adest [201]
Az utolsó sor tökélye [202]
Költő, kotló ]203]
Isten bárányai [204]
Weöres titka [205]
3 + Én - így már mindjárt érthetőbb [206]
Titoktudók [207]
Még egyszer a vidékről jöttekről [207]
Tat tvam aszi [208]
Tat tvam aszi: te én vagy [208]
Gólya viszi az animulát [209]
Virtuális Nagymagyarországunk [209]
Weöres, Radnóti, Vergilius - idegenvezetők [210]
"...hulló kövek fölött" [211]
Janus egyetlen arca [212]
Töredelmes költő [212]
A tragédia születése [213]
Az erdő [217]
Keresztényerények [217]
Gradus ad Parnassum [220]
Udvarképesség [221]
Hoc erat in votis [222]
Fogékonyság [222]
Egy vers kézirata fölött [223]
Töredék a köbön [227]
Az a bizonyos kategorikus imperatívusz [227]
Ami a lehető legszebbnél is sokkalta szebb [228]
Alliterációk a halálra [229]
Négysorosok [229]
Erdőn által... [230]
„Ma még whist és tea" [231]
Apokrif evangélium [232]
Túlsúly [232]
Tükörírásban [233]
Tűz, Víz, Füst [233]
Vakító verssorok, sűrítő képek [234]
Apám - Anyám [234]
Szótárszerkesztők figyelmébe [235]
Álom. Nem álom [236]
P. J. temetésén [236]
Még csak három éve [237]
Kihalás [239]
XII. [ A SORSHARAG KEGYELTJEI ]
Magyar szentek [242]
Anna örök [242]
Tambura-tanfolyam költők számára [247]
Apoteózis [247]
"...az én nevemet?" [248]
Poétika [249]
Nemes alázat [249]
Ugyanarról az oldalról [250]
Testvérek [250]
A költő és a Moloch [252]
„Gyalázat volt? Vagy érdem?" [257]
Egy magyar költő és drámaíró jutalma [259]
Végül [260]
Faites vos jeux!... [260]
Rien ne va plus! [261]
Váteszek? Vállalkozók? [262]
Mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? [263]
„Igen, Erdély, tudjuk..." [264]
Petőfi és Madách [264]
Csodák többé nincsenek [264]
Nem kár értük? [265]
„Búcsú" [265]
Finis [266]
[ Utószó ]
[ Névmutató ]
[ Tartalom ]

Talán a lényeg