Az állami díjas pedagógus gondolatai nekem az önképzés, a továbbképzés rendkívüli fontosságát - a mindenből merítés tanulságát - az önbecsülés értékét - az önmegvalósítást, mint az élet egyik hajtóerejét stb. jelenti. Annak reményében merem közreadni pedagógiai tapasztalataimat,hogy valószínűleg mások is osztják a leírt véleményt, gondolataimat és hasznosítani tudják írásomat saját pedagógiai munkavégzésük során.
Maga a kézikönyv szellemisége, - úgy érzem - egy kicsit implicit kitörésnek, egyéni lázadásnak is felfogható, a mai döntően asszociációs kapcsolatok reprodukciójára épülő iskolával szemben. Felfogásomban nem a pedagógus magánszáma a tanítás, sokkal inkább a kommunikációs képesség, az interakciók kiélése a mérce, mintsem az a tény, hogy a pedagógus érti, tudja szaktárgyát: ez evidencia! Itt az átadás képességének, a hangulatnak és az órai légkörnek, a tanár-diák viszony érzelmi attitűdjeinek van döntő szerepe - együttesen próbálják oldani a jelenlegi iskolarendszer belső feszültségeit.
A 3M jegyében - megbecsülést, magunknak, munkával - született koncepció egyike a lehetséges megközelítéseknek a sok más elképzelés, s élő gyakorlat mellett. Természetesen lehet vele vitatkozni, elvetni, nem elfogadni, részben egyetérteni stb. Szemléletében más illetve a humanisztikus próbálkozásban sajátos és egyéni ez a módszer: erre utal a címlap „Útkeresés az iskolában" betűrejtvénye. A humanisztikus /saját élményű tanulás felfogásomban tanulásszervezést, a tanulás és a feldolgozás egységét is jelenti, (a Rogers-i megközelítésen túl) a könyvben leírt módon. Ugyanakkor az egyes fejezetekben megfogalmazott „sorvezetők" megtartják szigorú didaktikusságukat, ismeretnyújtó szerepüket, segítséget adva ezáltal a tantárgyi tartalom feldolgozásához. Egy előnyét mindenképpen tapasztaltam eddigi munkavégzésem során, miután kipróbáltam a gyakorlatban: azt, hogy a diákok egységesen megszerették a tárgyat, s az órák hangulata, légköre egészen más, mint a klasszikusnak mondott tanóráké.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről