Tanulmányok I-III.

I. kötet: Ez a kötet Móricz Zsigmond irodalmi és művészeti tárgyú tanulmányainak minden eddiginél teljesebb gyűjteménye, melyben izgalmas teljességű képet kapunk e teremtő-óriás gondolati világáról, sokirányú tájékozódásáról, harcairól és vonzódásairól. Németh László - Ady lángelméjének természetét vizsgálva - ezt írja: "A nagy gondolat nem az, amit bizonyos helyen s bizonyos madárnyelven mondanak, hanem ami odacsap életünk gyökeréhez s szemléletünkben alakítja a világot." a Móricz-tanulmányok művészi érvényű példái ennek a rendeltetéssel teljes gondolatiságnak, amely természetesen sohasem jelentkezik elkülönülten, "tisztán", hanem felbonthatatlan vegyületet alkot az élményekkel, tényekkel, érzelmekkel, indulatokkal. A kötet a gondolat és az élet szintézisét adja, nagy írói szuverenitással s így hatalmas és az igazságot erősítő szubjektivitással. Négy évtized magyar történelme elevenedik meg benne - szellemi horizontjával és társadalmi realitásával, csillagképeivel és földközeli tényeivel, várakozásaival és csalódásaival s egy nép megváltásának makacs reményével. A tanumányíró mondanivalóját mindvégig mély rezonancia - öröm, felháborodás, fájdalom, megrendülés, gyűlölet, szeretet - gazdagítja-hitelesíti. Móricz Zsigmond a tanulmányaiban is hatalmas egyéniség. II. kötet: "Móricz sajátos munkamódszere miatt - írja Nagy Péter - igen nehéz pontos határvonalat húzni tanulmány és publicisztika, publicisztika és riport, riport és novella s bármelyik és a másik között. Így az itt közöltek közül is némelyiket egy más válogató talán más műfaji csoportba tenné. Magunk ahhoz próbáltuk tartani magunkat, hogy azokat a z írásokat gyűjtsük össze, amelyekben a gondolati elem az uralkodó vagy túlnyomó a közvetlen ábrázolással szemben - bár a közvetlen, novellisztikus vagy riportszerű ábrázolás gyakran ezekbe is betüremlik, s művészi ereje folytán nemegyszer látszólag nagyobb hangsúlyú. A jelen gyűjtés Móricz elméleti-publicisztikai tevékenységének eddig legteljesebb gyűjteménye - megközelítőleg a teljessége. A korábbiakhoz képest különösen gazdagodott az anyag a korai írások tekintetében, mivel időközben a kutatás, elsősorban Móricz Miklós életrajzi tanulmányai tisztázták, hogy a Magyarország Vármegyéi és Városai című gyűjteményes sorozatból mely tanulmányok tekinthetők Móricz tollából származóknak, ezeket természetesen bevettük gyűjteményünkbe, mint mindazokat az írásokat, amelyek időközben napvilágot láttak, akár az író kéziratos hagyatékából, akár más forrásból." Az Erkölcsi sarkantyú (Tanulmányok II) a gyűjtemény 1931-ig keletkezett írásait tartalmazza - folytatását A tizenkettedik órában (Tanulmányok III) címmel jelenteti meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. III. kötet: Móricz ​Zsigmond publicisztikai tanulmányait is ugyanazzal a magas hőfokú élet- és népszeretettel írta, mint regényeit, elbeszéléseit. Szenvedélyes író volt: Szenvedélyes szeretet kötötte a magyarsághoz, s a legmélyebbről fakadó testvériség az emberiséghez. Közíró volt, a szó igazi értelmében, felelős, alkotó ember minden cselekedetében. 1931–1942 között írt tanulmányai felölelik ennek az időszaknak szerteágazó problémáit, az iparosítástól a visszacsatolt területeken folytatandó nemzetiségi politikáig; az értelmiség, a középosztály kiszolgáltatottságától, erkölcsi elnyomásától a magyarság nemzeti megújulásának szükségességéig. Az irányt tévesztett politikai vezetést Bethlen Gábor, Széchenyi példájával intette az ország valós értékeit szolgáló államvezetési magatartásra. Feladatának tartotta a kérdések feltevését, végiggondolását, és ha lehet, megválaszolását is: „A gondolatok tisztázása nem politikai feladat: ez írói kötelesség. Az író az egyetlen, aki megengedheti magának, hogy az abszolút gondolattal, az egészen teljes igazsággal foglalkozzék, még akkor is, ha az ellene szól. Az író ugyanis nem abból az egy gondolatból él, amit már megtalált, hanem minden igazságból, amelynek csalhatatlan valóságáról meggyőződött.”

Mutass kevesebbet