Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban

Szabó Ervin történelemszemlélete A sokszázados magyar múlt mázsányi súllyal nehezedik a magyar jelenre. Ezt a mindennapi politikában ugyanúgy érezzük, mint a tudományban, a társadalomelemzésben, a gazdaságpolitikában vagy a művészetben. A kultúrvilág nemzetei túlnyomórészben nem csupán felszámolták a multat, hanem le is számoltak vele, s amit aj mai időkre megőriztek belőle, az nem súlyos tehertétel, hanem a tanulságok bő forrása, az igaz történetírás kútfeje, a helyes és hasznos kormányzás - politikai és gazdasági kormányzás - irányjelzője. Más nemzetek szégyentelenül tekintenek vissza történelmükre s gátlás nélkül merik abból megdicsérni azt, ami jó volt, s szigorúan bírálják mindazt, ami a történelmi távlatból károsnak, hamisnak, vagy igaztalannak bizonyult. Mi az oka annak, hogy a 20. század magyarsága mind a mai napig nem tudott, nem akart nyíltan és őszintén szembenézni ezzel a múlttal, mi az eredete annak, hogy súlyos anatémával sújtották mindazokat, akik ezt a szabad és igaz szembenállást írásban vagy szóban megkísérelték, miért kell ma úgy éreznünk, hogy a múlt csak kis részben jelent erőforrást a nemzet számára, de annál nagyobb fokban érezzük nyomasztó súlyát magunkra nehezedni?

Mutass kevesebbet