Tavasztól őszig

Szerelem, szenvedély a gyermekkortól a késő öregségig kíséri az életünket: a vonzást, vonzódást, testestül-lelkestül vágyunk átadni magunkat. Adni és kapni, így van teremtve a Nő és a Férfi. A cím metaforikusan jelzi az olvasónak, a legemberibb és nagy és évezredek óta téma a mai napig. Tizennyolc rövidpróza, zseniális írások a leghíresebb íróktól. O.Henrytől Puskinon, Bernard Malamudon, F.Scott Fitzgeraldon, Maupassant-non, Gogolon át Ivan Bunyinig. Magyar írók közül Krúdy, Ottlik Géza, Móricz, Déry, Örkény, Török Gyula írásaiban merülhetünk el. Líraian, megindítóan, sírva-mosolyogav könnyeztem már kamaszkoromban a Napkeleti királyokon. Az időskor sem szárította ki a régi érzéseket. A huszonéves pár karácsonyi ajándékai -két balga gyerek! Bútorozatlan szobában laktak, cseppet sem bölcsen feláldozták egymásért két legnagyobb kincsüket: Della eladja a térd alá hulló, hosszú barna haját, hogy Jimnek zsebórájához, az ő legnagyobb kincse volt a családi örökség, platina láncot vehessen az árából. Kívánva egymásnak boldog karácsonyt. -Azt mondod, nincs meg a hajad?levágattad a hajadat?-akadozott a hangja, mintha a legkeservesebb szellemi erőfeszítéssel sem tudná felfogni ezt a nyilvánvaló tényt. Körülnézett.-Azt mondod, nincs meg a hajad?-kérdezte szinte mint egy ütődött- -Sose keresd, eladtam-mondta Della. Karácsony van, szívem. Ne haragudj rám, hiszen miattad adtam el....a szerelmem irántad felmérhetetlen. Feltehetem a vacsorát, Jim? Magához tért kábulatából. Magához ölelte Dellát, elővette kabátja zsebéből az ajándékot. Nincs az a hajvágás, amitől kevésbé tetszenél, Della--De ha kibontod ezt a csomagot, meglátod, miért állt el a lélegzetem. Örömsikoltás, ott hevertek a fésűk, oldal-és konytfésűk, amiket Della már régóta bálványozott a Brodway egyik kirakatában, gyönyörűségesek, valódi teknőchéjból, ékkövekkel kirakva. Áhítozott rá, és most itt van, csakhogy fürtjei már nincsenek, de kebléhez ölelte a fésűket, gyorsan nő a haja, és mosolygott, aztán ő adta át az ajándékát Jimnek.-Hát nem isteni? Az egész várost felkutattam érte. Add ide az órádat, látni akarom, milyen rajta. -Dell-szólalt meg tegyük el a karácsonyi ajándékainkat, és egy darabig ne vegyük elő, túlságosan szépek...most nem is tudnánk használni őket. Eladtam az órát, hogy legyen pénzem megvenni a fésűket.....A napkeleti bölcsek ajándékot adtak, volt is miből. Cseppet sem bölcsen egymásért áldozták fel két legnagyobb kincsüket. A világon mindenütt ők a legbölcsebbek, mert javuk a boldogság és szerelem, a legdrágább tárgyaknál többet érnek egymásnak. Azt hittem kamaszként, csak az ilyen bölcs tud szeretni. Egyedül a bölcs kap ajándékba és ad ajándékba szerelmet, tud szeretni...Ma, idősen mégis újra megsirattam...az egészet...és közben -mivel bölcsültem az idővel sokat- Baudelaire-t is tudom ám idézni: "A bölcs félve nevet." Így tettem könnyek között én is. Gyönyörű történetek! Mint a kedvenc írómé, Ivan Bunyintól a Párizs. Megírnám, de akkor mi maradna a kíváncsi olvasóknak?