Távcsövek a pincében

Válogatásunk a nyugatnémet írók közül azokat kívánja egy-egy elbeszéléssel bemutatni, akik még alig ismerték vagy teljesen ismeretlenek nálunk, de a nyugatnémet próza középnemzedékében jelentős szerepet játszanak. Jó novellákat írnak ezek a szerzők, s általában ragaszkodnak az elbeszélés klasszikus értelmezéséhez: kerek, csattanós történetekben élethűen ábrázolt, érdekes figurákat mozgatnak. A legtöbb történet egy helyszínen játszódik: bezárt szobákban, tanteremben, börtöncellában, modern lakásban, falusi magányos házban, bírósági tárgyalóteremben. Itt tárják fel változatos, inkább szomorú mint vidák sorsukat a szereplők, mondják el, mi fűzi vagy fűzte őket valaha más emberekhez, családhoz, gyerekhez, szeretőhöz, mi készteti őket arra, hogy önmagukon próbáljanak ki egy halálos mérget, végignézzenek egy boncolást, s miért tartják mégis érdemesnek küzdeni, mint Peter Härtling novellájában a halálosan beteg tisztviselő vagy Horst Gatschike üldözött kisfiúja.

Mutass kevesebbet